Fezejet

 1 IV  |         hatóságot tisztelni! Mi önnek bírái vagyunk, a tekintetes
 2 IV  |         kik itt levén születve, önnek vétkes hanyagsága miatt
 3 IV  |        között pedig hinnie kell önnek azt, hogy a törvényszék
 4 IV  |         A példák nem szolgálnak önnek mentségére. Ha a sváb paraszt
 5 VI  |      felelni:~– Uram, megtiltom önnek azon hölgy nevét gúnyolódva
 6 VIII|       Igen, tőlem. Én elmondtam önnek, amit nekem Loránd bizalmasan
 7 VIII|        osztom. Azért mondtam el önnek, hogy amiket megtudott,
 8 VIII|      rokonunk.~– Csak nekem az. Önnek nem.~– Az mégis iszonyú,
 9 IX  |        Azt nem fogják megtenni. Önnek menekülnie kell. Rögtön,
10 IX  |         szól itt anyja házáról? Önnek messze kell futnia; ki a
11 XI  |       volt.~– Uram, ez meg lesz önnek térítve – szólt nagyanyám –,
12 XIII|         a vederből.~– Tanácslom önnek, hogy tegye azt, amit én
13 XIII|       uram, tizenkét év letelt. Önnek ellensége tizenkét év óta
14 XVI |      Melanie?~– Ha ezt elmondom önnek, át fogja látni, hogy semmi
15 XXI |        Uram.~Azon perc, melyben önnek nevét meg kelle tudnom,
16 XXI |       ismerem. Ezt kötelességem önnek elmondani, s ha ön, mint
17 XXII|        tehát olyan jól sikerült önnek ezúttal bennünket az örvényből
18 XXIV| vőlegénynek:~– Ugyan, uram, van önnek lelke?!~A mi kedves barátunk
19 XXIV|         újra kérdem öntől, volt önnek lelke a börtönajtóban magával