Fezejet

 1 I     |         kérdés, hogy ha meg kellene a négy közől háromtól válnom, s
 2 I     |            sötétben egy szénásszekér, négy ökörtől vonva, csendesen
 3 I     |          sirattunk. Apám koporsója.~A négy béres leemelte azt a szekérről,
 4 I     |            számunkra világított az.~A négy férfi levitte a lépcsőkön
 5 I     |                akik már nyugosznak.~A négy cseléd a vállán hozott koporsót
 6 I     |              levegőt, s mindent, amit négy fal között találni. Mi annyira
 7 II    |             meg éppen nem kerül többe négy forintnál, minden váltóban.
 8 II    |            minden váltóban. Hetenkint négy óra, együtt a többiekkel.
 9 IV    | visszatartóztatott a keresztvíztől?~– Négy szolgalegény, három szolgáló
10 IV    |          hanem ezúttal hozék magammal négy kőművest, akik azokat, ítélet
11 V     |      rémfényeket.~„Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. – Már a hetedik
12 V     |            hátratorpant a mén, mind a négy lábát előrefeszítve, fejét
13 XIII  |         vigyázott fia magaviseletére. Négy évig megálltam, hogy Sárvölgyi
14 XV    |              rendbe jön.~A kastélynak négy homlokzata volt, s aszerint
15 XXIV  |              túlsó végén egy úticséza négy forspontos lóval, elöl egy
16 XXVIII|             ki az ablakon, s egyike a négy rablónak halva esett arcra,
17 XXVIII|            hagyod őket dobolni mind a négy ajtón. Majd én beleszólok
18 XXIX  |        pruszlikra való ezüstgombomat, négy pár ezüstcsatomat meg egy
19 XXX   |          késni!~Pedig amilyen gyorsan négy paripa vágtatni tud, oly