Fezejet

 1 I     |         hogy anyám, bátyám és én mellette vagyunk, hízelgünk és alkalmatlankodunk
 2 I     |           És én láttam jól, mert mellette ültem, mint nyitá ki hüvelykujjával
 3 III   |       buta és ügyetlen voltam én mellette! A kezem reszketett, ha
 4 III   |  tudatával bírt annak, hogy most mellette egy olyan élő teremtés ül,
 5 IV    |         különös nevelést kapott!~Mellette állt egy kerekes rokka és
 6 IV    |           és csendesen ballagott mellette, hanem amint a kert árkán
 7 V     |    repkedik körül, hogy libegnek mellette folyvást, hogy ugrálnak
 8 V     |     füvet!~És csendesen elalszik mellette, mint akinek ágya a legpuhább,
 9 VI    |          kizárólagosan én voltam mellette; még csak nem is tekinthettünk
10 VII   |          belőle, s félrenézett a mellette ülő Schmuck úrra, mintha
11 XII   |        egy szökéssel ott termett mellette, fél kezével megragadta
12 XV    |          eltávozott szobájába.~A mellette való szobában hált Cipra.~
13 XV    |       Loránd előtt könyv volt, s mellette székéhez támasztva a rézfokos.~–
14 XVI   |           most a bús-leány éppen mellette van, és azon túl van a gyilkos.
15 XVI   |    koporsó áll a kártyában; vagy mellette, vagy alatta, vagy fölötte,
16 XVII  |           Nem is veszi észre, ha mellette elmegy valaki: köszön-e,
17 XX    |     riasztó hidegséggel nézett a mellette ülő Gyáli szemébe. Az pedig
18 XXVI  | mindössze miért? Tán mert elment mellette úgy, hogy kezét meg sem
19 XXVIII|      Ebben a percben ott termett mellette Loránd.~Az első sikoltásra