Fezejet

 1 I     |      kisült rám, kimentett, sokat magára is vállalt. Minden gyerek
 2 I     |        csendesen keresztet vetett magára, s előrement az ökreihez.~
 3 III   |          E kétkedő mozdulatom tán magára vonta az udvari tanácsos
 4 IV    |           egy egész vármegyét így magára tudott lázítani. – Iconoclasterek!
 5 VIII  |  szomorúan kullogott haza.~Loránd magára maradt.~Magára? Óh nem.
 6 VIII  |       haza.~Loránd magára maradt.~Magára? Óh nem. Ott voltak körüle
 7 X     |           hirtelen kabátot öltött magára, csizmát húzott, s eljött
 8 X     |         tőlem, s hálókabátot vett magára; tarka virágos kelméjű hálókabátot.~–
 9 X     |     pletykázott volna? Árulkodott magára vagy másra vagy a legényekre
10 XI    | Bálnokházynak, s azzal otthagytuk magára.~Melanie húgom most is játszotta
11 XI    |       nekem, hogy hagyjuk őt most magára.~Mi leeresztettük az ablakfüggönyöket,
12 XII   |      csaplár eltűnik a pincébe, s magára csapja az ajtót, a szolgáló
13 XIII  |     felment a kastélyba, Lorándot magára hagyva Topándyval.~Topándy
14 XVI   |         mellé jutott. – Vigyázzon magára, mert magát valami nő, aki
15 XVIII |       feladata volt egyébkor is a magára maradt vendéget mulattatni;
16 XXII  |      ilyen, kisasszony, aki várat magára. Ha én ilyen szép kisasszony
17 XXVII |         az álmatlan éjszakát kell magára hívni oltalmazóul.~Nagy
18 XXVIII|            Hát Ciprát itt hagyjuk magára? – kérdé aggódva Loránd.~
19 XXIX  |           veszve.~A főbűnös látja magára gördülni az egész nagy,