Fezejet

 1 II   |          nemigen emlékezem már; úgy hiszem, nagyon sokat aludtam a
 2 III  |        tünemény volt rám nézve. Nem hiszem, hogy képzelni lehessen
 3 III  |          felelt meg férjének:~– Úgy hiszem, hogy a pékmester is csakolyan
 4 VI   |           egyúttal lovagias is. Úgy hiszem, olvastam már valami regényben,
 5 X    |              de melyik úton? Én azt hiszem, legjobb volna a hídon meg
 6 XI   |             nem tudom, hol van, úgy hiszem, legtöbb atyafiúságot tanúsítottam
 7 XI   |             agyonüt is mármost.~Azt hiszem, ehhez lett volna is kedve;
 8 XII  |          Csak hadd ragyogjon!~– Nem hiszem, hogy le ne jönne onnan.~–
 9 XIII |         legjobban került engem.~Azt hiszem, hogy én tudom, miért van
10 XIII |   Áronffynak ne szóljak efelől.~Azt hiszem, hogy azóta mindig vigyázott
11 XIV  |      elvitte az ördög. Én ugyan nem hiszem, hogy volna ördög a világon;
12 XVI  |       anyjáról hírt?~– Sohasem. Azt hiszem, valahol álnév alatt Németországban
13 XVII |           kapaszkodom bele; biz azt hiszem, hogy még most is fél tőlem;
14 XVIII|             csak használt neki. Azt hiszem, hogy most is szerelmes
15 XX   |            én is meg. De én meg azt hiszem, hogy te nem fogod előttem
16 XXI  |          nálad. Ahogy ismerlek, úgy hiszem, hogy éktelen örömöt fogok
17 XXI  |            elmondani, s ha ön, mint hiszem, lovagias ember, úgy ön
18 XXII | megzavarodnék e fölfedezésre. – Azt hiszem, hogy jó szolgálatot teszek
19 XXVII|           kicsináltam az útját; azt hiszem, hogy megeshetik. Akkor