Fezejet

 1 III  |         el ne érjük ezen az úton.~Ezúttal is iparkodtam kitüntetni
 2 IV   |     szürkén, csakugyan kimenekült ezúttal Topándy becsületszava, mert
 3 IV   | körülrakhatja velük kegyed, hanem ezúttal hozék magammal négy kőművest,
 4 V    |           harmadszor is a ménnek, ezúttal aztán olyan oldalrúgást
 5 VII  |         abban az öntudatban, hogy ezúttal bátyámat nekem sikerült
 6 XI   |          Bécsig elkísérte – s nem ezúttal először.~Hah! A szívéig
 7 XIII |      térni.~Mondám neki, hogy ami ezúttal házához vezérelt, olyan
 8 XVII |      védelme alatt. – Hanem aztán ezúttal megvédelmezzen ám!~Lorándnak
 9 XVII |     Voltam.” „Ma.” – „Ott”, hanem ezúttal olyan jól esett mindenre
10 XVIII|         többi víg cimborák?~Hanem ezúttal Cipra nem nevetett a tréfákon
11 XX   |       minden érkező kocsit.~Pedig ezúttal szokatlanul sok vendége
12 XX   |         Csakhogy ha sorsot húztok ezúttal – folytatám én csendes hangon –,
13 XXI  |       jólesett egyszer!~Az álom – ezúttal a halál helyett.~– Te, öreg –
14 XXI  |      Loránd pedig be sem várta az ezúttal hátul jövő Topándyt, hanem
15 XXI  |        zárt fiókból és elolvasni.~Ezúttal nem tanakodott magában hosszasan,
16 XXII |          olyan jól sikerült önnek ezúttal bennünket az örvényből kiszabadítani,
17 XXIII|    ajándékozza. De nem szólt neki ezúttal semmit. Cipra látta őt ama
18 XXIV |          nem sajnálta a költséget ezúttal. Azt hitte, hogy engemet
19 XXVII|      házőrző ebei nem felelgettek ezúttal nekik. Aludtak. Azokat valami