Fezejet

 1 VI    |      monda Loránd.~– Nem kell.~– Eredj hát haza, mert sötét lesz.~–
 2 VI    |   csakugyan fenn akarsz maradni, eredj le a műhelybe, ott egész
 3 VIII  |    énnekem is ott kell lennem.~– Eredj fel, Dezső, kérlek, a nevelőnőhöz,
 4 VIII  |     kedves Dezső, most már te is eredj haza – monda Loránd, öccse
 5 XI    |         nem tette volna. Kérlek, eredj innen!~– Megállj, Dezső! –
 6 XI    |       légy közbenjáró közöttünk! Eredj be, és mondd meg nagyanyámnak,
 7 XI    |      szólj!~– Még valamit elébb. Eredj vissza, Fánny, és mondd
 8 XIII  |        Topándy vállat vont rá.~– Eredj, bohó, nem leánynak való
 9 XV    |        érte, nem várok tovább.~– Eredj! Ne veszekedjél! Magam sem
10 XVIII |        van Szolnokra.~– Óh, csak eredj! Miattam ne aggódj ál! Tégy
11 XXIII |       ott megcsókolá homlokát.~– Eredj!~És ebben a csókban nehéz,
12 XXIII | kötelességrovó áldás súlya volt. Eredj – és állj bosszút!~
13 XXV   |        elég volt már az áldásod. Eredj, majd Borcsa asszony ád
14 XXV   |  elszólítja az árnyékvilágból…~– Eredj a pokolba, ne hálálkodj
15 XXVI  |          meg, melyik ágon szólt; eredj ki mezítláb, törd le azt
16 XXVII |     szerelem szívfájdalom.”~Ejh! Eredj innen, dalimadár!~Cipra
17 XXVII |       fülemüle tovább is szólt:~„Eredj ki mezítláb, úgy törd le
18 XXVII |       nem szeret, ne is utáljon! Eredj innen, dalimadár, nekem
19 XXVIII|   feladatod: Vedd a dupládat, és eredj föl a padlásra! A hajdúm