Fezejet

 1 V     |            lovas feje körül, mintha égő éji lepkék volnának; egy
 2 X     |            melynek szűk torkába egy égő gyertya volt belefojtva,
 3 XI    |             viseld gondját!~A leány égő lelkesüléssel nézett szemembe,
 4 XII   |             s kalapjával mind a két égő gyertyát leüti, hogy nem
 5 XII   |       asztalon, mint a cintányérban égő borszesz.~Ez pedig valami
 6 XIV   | invektívákra; a szegény cigányleány égő két szemét Loránd arcán
 7 XIV   |         addig feledé ott, míg a két égő szemből két vízben úszó
 8 XIV   |             sárga féltés, ez itt az égő szerelem, ez itt a sötétkék
 9 XVI   |         öregasszony. Feje fölött az égő ház. Őrizkedjék valami nagy
10 XXIV  |           védetlenül kaphat, de egy égő csóvával csapatostól elkergetheted.
11 XXIV  |      fúródott, s nemsokára mint egy égő piramid, lobogott fel az
12 XXIV  |      szikrát lövellve az égbe, s az égő kazal zsarátnakát szétszórta
13 XXVI  |             barnapiros arcszínéről, égő fekete szemeiről ráismerne,
14 XXVIII|       állani, még mindig részt vett égő fájdalmai dacára is az ostromban.
15 XXVIII|              A vén Kandúr. A dühtől égő rabló, ki a második lövés
16 XXX   |         leszek én – sóhajta a leány égő ajakkal.~Olyan hosszú is
17 XXX   |           eltakarta mindkét kezével égő arcát, s hogy Loránd odalépett
18 XXXI  |              Mikor lepecsételém, az égő viasz körmömre cseppent,
19 XXXII |       taposva; a másik, szenvedélye égő hevében, legyilkolva; lelkén