Fezejet

 1 I   |        elfáradtam már, de azért egy szóval sem mondtam, hogy térjünk
 2 I   |    bocsánatot kért tőle, engesztelő szóval rebegett hozzá, hítta vissza,
 3 I   |              Majd kegyes, istenfélő szóval feddé, hogy legyen keresztyén,
 4 I   |            most már meg nem rezzenő szóval, s ezentúl oly nyugodtan
 5 I   |           temetőárok!…~Nagyanyánk e szóval indulatosan eltaszított
 6 II  |             anélkül, hogy őneki egy szóval megsúghatnám, hogy most
 7 II  |      fogsora tündöklött olyankor; – szóval csúnya volt, mint az ördög.~
 8 II  | fegyverszüneti föltételeket, csupán szóval dorgálta meg az erősségből
 9 III |         bennem az elhatározást. Egy szóval, az első pohárnál így megbukva,
10 IV  |             tele volt-nem tudom egy szóval kifejezni, hogy mivel –
11 IV  |     nevetésével okozott, egy komoly szóval helyre akarja hozni, jámbor
12 XI  |        megfogva mind a két kezét, e szóval köszönte be indulatosan:~–
13 XI  |           ki azt hitte, hogy kemény szóval velem sokra lehet menni. –
14 XI  |             a jó gyermek, akit erős szóval meg lehet ijeszteni és édes
15 XI  |             lehet ijeszteni és édes szóval megszelídíteni. Kemény,
16 XI  |           elkomolyodott, s reszkető szóval ezt mondá:~– Ha te kívánod, –
17 XIII|      mellett; s különösen, hogy egy szóval sem említette azt, hogy
18 XXXI|          néhol Loránd csak egy futó szóval vetett oda, abból ők nagy