Fezejet

 1 IV    |   asszonyság – hebegé, székével odább húzódozva a fenyegető rémtől –,
 2 X     |      akinek az útlevelével majd odább szöknek.~– Micsoda urat?~–
 3 XIII  |     hogy híják. Gondolta, úgyis odább szökik holnapután.~A nagyságos
 4 XIV   |         Cipra csattanó orcáját, odább ment.~Nevetett, de a mérges
 5 XV    |        kárhozatra: még annál is odább, még onnan is vissza: bele
 6 XXII  |          s azóta Pesten van, ha odább nem futott: tehát egyúttal
 7 XXII  |    kifecsegte, s aki azt megint odább adta nagyravágyó férjének,
 8 XXIII |        vidult.~– Én most sietek odább – szólt Loránd anyjához.~–
 9 XXIV  |       nekem tetszett, s békével odább mentek.~– Itt másokról van
10 XXVI  | szelíden szólsz hozzám, s aztán odább mégy.”~„Százszor elgondolom,
11 XXVI  |      keserves „jó napot”. Aztán odább ment. Topándyt kereste.~
12 XXVII |   elfogy a víz, két ember ismét odább viheti a vállán.~A rablócsapat
13 XXVII |         hallgatózik; a zizergés odább csalogatja.~Itt kell neki
14 XXVIII|      mit akar ellenfele.~Mindig odább, odább vonja magával.~Loránd
15 XXVIII|        ellenfele.~Mindig odább, odább vonja magával.~Loránd már
16 XXVIII|        újra ráncigálta Lorándot odább.~Egyszer aztán észrevette
17 XXIX  |    nyíláson ki tudott bújni, és odább állt.~A szolgabíró a corpus
18 XXIX  |       pénzed: szedd fel!~Azután odább tántorgott a kerítésbe kapaszkodva,