Fezejet

 1 I     | szüntelen az ő arcán függnek, és néha az a gyermekes gondolatom
 2 I     |           hogy öreganyám fölkelt néha örök kötése mellől, s mikor
 3 III   |           odahaza anyám játszott néha, nemigen szerette. Loránd
 4 IV    |          embereket, a papokat és néha a hatóságokat is – bosszantsa.~
 5 V     |  előre-hátra, dülöng, bólintgat; néha fel-felkapja fejét, mint
 6 VI    |         Ott mindennap tánc volt.~Néha aztán még az a szerencse
 7 IX    |          parázs fölött nézett ki néha kíváncsian, mintha tudni
 8 X     |    kellett volna már azt szokni.~Néha a nevelőnő elnevette magát,
 9 XIII  |         első, én mindjárt utána; néha kettőnk közé jutott válaszfalnak
10 XVII  |           óh, szólj, gondoltál-e néha reám?~Melanie anyja fülébe
11 XVII  |          Igen? – (Topándy tudott néha igen kacskaringós igeneket
12 XX    |        is ott voltam”.~Az adomák néha a trágárságokig mennek,
13 XXII  |     ennyi időre sem éhezett meg!~Néha egy-egy rémgondolat is felsüstörgött
14 XXIII |         palotákban is részelteti néha; maga is rak magának fészket,
15 XXVII |       jöjj; ide jöjj; ide jöjj!”~Néha úgy tetszék, mindha a dalimadár
16 XXVIII|     akadályozza a védelmezésben.~Néha egy-egy lövés belülről felelt
17 XXIX  |        meleg éjjeli légben; csak néha hallatszott valami elsuhanó
18 XXXII |          míg a városban laktunk, néha hetekig sem hagyta el a