Fezejet

 1 I    |  szilárdul.~– Miért?~– Mert én mondom! – felelt keményen.~E szokatlan
 2 II   |     igen haragudtam rá?~Igazán mondom, egyedül csak azért, hogy
 3 III  |    volnék már!”~Most pedig azt mondom: Bárcsak tizenkét éves volnék
 4 III  |       Melanie poharához, s azt mondom neki: „Az ön egészségére,
 5 IV   |        No hát becsületszavamra mondom, hogy nincs a „cselédségem
 6 VI   |     Dezső pajtás, neked is azt mondom én, hogy sokkal háládatosabb
 7 VIII |   ráveregetek a vállára, s azt mondom neki: „Uramöcsém, önt az
 8 X    |      mondd! Ne mondd tovább!~– Mondom tovább! Láttam a feltört
 9 XI   | megfogadtam, hogy tíz évig nem mondom meg sem anyámnak, sem nagyanyámnak,
10 XI   |       csak azon feltétel alatt mondom meg neked a valót, ha anyám
11 XII  |    homlokának.~– Most aztán én mondom, hogy ne moccanj, diák!~
12 XII  |       meg nem ijedek, s el nem mondom senkinek. Megígérem, hogy
13 XIII |        soha senki. Még egyszer mondom neked, hogy nekem semmi
14 XVIII|   leánya. Ma foi! Becsületemre mondom! Az a tíz esztendei színpadi
15 XXI  |       tőled visszakérem, s azt mondom, hogy most fele vagyonoddal
16 XXIV |      De igyad ki e poharat, ha mondom; mert addig nem beszélek
17 XXVII|   dolgát? Jöjjetek sorba! Hadd mondom el még egyszer mindenkinek
18 XXX  |       Hiszek egy Istenben!” Én mondom előtted.~Ezt nem tilthatta