Fezejet

 1 IV  |       nagyobb bolond lesz.~– Csak mondd, jámbor asszony, ami nyelvedre
 2 X   |     vigasztaljam meg anyáinkat; – mondd hát, mit írjak nekik, ha
 3 X   |         hogy rátámaszkodjék.~– Ne mondd! Ne mondd tovább!~– Mondom
 4 X   |    rátámaszkodjék.~– Ne mondd! Ne mondd tovább!~– Mondom tovább!
 5 X   | megcsókolt.~– Győztél! – Most már mondd, hogy mit akarsz velem tovább!~
 6 X   |           Jól és örökre.~– No, ne mondd ezt! Ez a veszély valaha
 7 X   |           és nagyanyánknak meg ne mondd, hova lettem.~– Sohasem? –
 8 X   |           sírni fognak előttem?~– Mondd nekik, hogy semmi bajom,
 9 XI  |          mertem elérzékenyülni.~– Mondd meg hát most, hogy hol van
10 XI  |        Tudom, kedves anyám.~– Óh, mondd sietve, hol van!~– Jó helyen
11 XI  |           közöttünk! Eredj be, és mondd meg nagyanyámnak, hogy mit
12 XI  |           Eredj vissza, Fánny, és mondd meg, hogy csak azon feltétel
13 XII |         én visszajövök, ott aztán mondd el nekem a prédikációdat;
14 XIII|   ellenemben ezt a jámbor férfit! Mondd el, mit tanultál!~De a bölcs
15 XXII|         homlokom törülgetem. Csak mondd tovább!~Midőn az asztaltól
16 XXIV|           történt volna meg.~– Ne mondd azt, öcsém! Ne állj magadról
17 XXX |        elfogult kebellel szólt:~– Mondd utánam!~S elmondta előtte
18 XXX |    fejéhez.~– Jöjj, leányom, most mondd el azt, hogy „Hiszek egy