Fezejet

 1 VII   |           énutánam nem találnak rá Lorándra.~Erre az egyre voltam készen.~
 2 VIII  |           velem. Van ilyen veszély Lorándra nézve?~Bálnokházy közelebb
 3 X     |            súgta fülembe: „Vigyázz Lorándra!” Mikor öreganyánk itt hagyott
 4 XIII  | tisztességgel kezet csókolva neki. Lorándra pedig, ki a kocsis mellől
 5 XIII  |           szemszúrással kacsintott Lorándra, hogy mit mond erre.~Loránd
 6 XIII  |         Azé az úré ott! – mutatott Lorándra fejével a hölgy, mindkét
 7 XIII  |    ismételé, kifejezéssel tekintve Lorándra. – Egyikünk sem láthatta,
 8 XVI   |            meg, hogy benne Áronffy Lorándra ismerni nem lehet többé,
 9 XVII  |           hogy Cipra szemei, mikor Lorándra pillant velük, hasonlítanak
10 XX    |    idegeket; minden szem odameredt Lorándra, mintha meg akarná gátolni
11 XXII  |           vetettek intő tekintetet Lorándra, hogy „ne tovább!”: Bálnokházyné,
12 XXII  |    megvetéssel határos gúny, midőn Lorándra tekintett; mintha azt akarná
13 XXII  |         tekintetet vetve oldalvást Lorándra. Ez neked szól.~Loránd pedig
14 XXII  |         lett, elkomolyult, gyakran Lorándra nézett. Egyszer aztán ő
15 XXVI  |            Topándy szobájában várt Lorándra, s éppen egy feltört levél
16 XXVIII|            újult dühvel veté magát Lorándra.~Hanem Loránd nem ereszté
17 XXVIII|          Itt veszettül támadt újra Lorándra a rabló.~De most már nem
18 XXX   |          először Topándyra, azután Lorándra.~Topándy elérté e néma kérdést.~–