Fezejet

 1 I     |      Sokszor az őrüléshez voltam közel e tépelődés miatt. Most
 2 I     |        ökreihez.~Mikor a faluhoz közel értünk, az öreg János ismét
 3 I     |           messziről üdvözlék, de közel nem siettek hozzá, s akik
 4 III   |         szokott rám nézni, mikor közel járt hozzá, hogy az üstökömet
 5 IV    |    Áronffy családokkal egyformán közel rokonságban állt, anélkül,
 6 IV    |    sokkal erősebb levén amannál, közel állt hozzá, hogy az ostromló
 7 V     |          A rejtélyes kazal olyan közel volt már, hogy egyenesen
 8 IX    | táncvigalom? – szólt Hermine oly közel lépve Lorándhoz, hogy fülébe
 9 XI    |       odahajolt hozzám, és arcát közel tartotta ajkamhoz, hogy
10 XIII  |         ilyenkor Loránd, ujjával közel érve hozzá, villanyszikrákat
11 XXVII |          Mi lehet az a szó, mely közel hozza az Istent? Minő mondások,
12 XXVII |          Itt kell neki lenni már közel; itt gyügyög, itt neszel,
13 XXVIII| szétterjedt ágainak egyike olyan közel nyúlt a háztetőhöz, hogy
14 XXVIII|       nem ereszté őt magához oly közel, hogy derekát átkarolhassa.
15 XXVIII|         Hát nem engedsz magadhoz közel jutni? Nem engeded, hogy
16 XXIX  |         zengnek össze a távol és közel kertek bokraiban, ez édes,
17 XXIX  |       Sokáig semmi nesz távol és közel.~Sárvölgyi nyugtalan várakozással
18 XXX   |      lázpírtól égett.~– Mindjárt közel lesz Loránd – biztatá őt