Fezejet

 1 II   |          szabad-e. A jó úr nem is engedte tovább beszélni.~– Óh, hogyne!
 2 II   |            ki semmiképpen meg nem engedte, hogy okos, tanult emberhez
 3 V    |       lelógó tölgyein csüngött, s engedte anyjától hurcoltatni magát.
 4 VIII |       nyújtva kezét Lorándnak. Az engedte kezét megszorítani: – kesztyű
 5 XII  |        Hát kocsin hoztak! – Azzal engedte a jövevényeket a vendégszobába
 6 XIII |         háta mögé a kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~–
 7 XIV  |      pedig olyan bölcs volt, hogy engedte magát szolgáltatni, s átengedé
 8 XIV  |        megcsókolta Cipra arcát, s engedte általa a függőket fülébe
 9 XVIII|       szép tavaszban ő is.~Loránd engedte neki, hogy enyelgései körébe
10 XVIII| háládatlan volt, hogy csak Gyálit engedte komplimentírozni a bevett
11 XX   |       közülök ilyenkor otthon; ki engedte volna el egy percét is annak
12 XXII |          retteg.~– És ez az ember engedte legkedvesebb barátját tíz
13 XXII |    gondolatával kelni és fekünni; engedte őt idegen házaknál bujdokolni,
14 XXII |       bűnei elől megfutamodott, s engedte őt egyedül elbukni?~Asztal
15 XXIII|        átkozott kifent bajusz nem engedte a száját nagyon széjjelvetemedni.~–
16 XXIV |          várta már. Ciprát nem is engedte hozzá jutni. Vitte magával
17 XXV  |        bort érte.~De a cigány nem engedte magától így elvonatni a
18 XXVII|          elalunni. A madárdal nem engedte.~Könyökére emelkedék, s