Fezejet

 1 I     |                  Nem fáradt el, Dezső úrfi? – kérdené. – Felülhetne
 2 II    |             Nem látom én magát, Dezső úrfi, többet.” És én eddig azt
 3 X     |               Hát mármost mit gondol, úrfi?~– Azt gondolom, hogy ez
 4 X     |               az ablakban. Ott van az úrfi.~– A nő is vele van? – kérdezém
 5 X     |            volna. Hanem hát most már, úrfi, merre?~Ez a szó Lorándnak
 6 X     |       reggelre a mühlaui révhez ér az úrfi, ott átszállítják két garasért.
 7 X     | továbbmehetnek. Magának pedig, Loránd úrfi, odaadom a botomat az útra.
 8 X     |              semmit. Isten áldja meg, úrfi!~Azzal hátramaradt az öreg,
 9 X     |               ám el egymástól, Loránd úrfi. Aztán maga ne menjen arrafelé,
10 XI    |            Aki tudatta kegyetekkel az úrfi eltűntét, talán megírta
11 XXII  |              volna, minthogy a városi úrfi az itteni kisasszonynak
12 XXIII |         szemhunyorgatással –, hogy az úrfi ezzel a bottal két zsivánnyal
13 XXIII |         zsivánnyal küzdött meg? Dezső úrfi írta.~– Nem, öreg, csak
14 XXIII |              legényeknek, hogy Loránd úrfi ezzel a pusztán három zsiványt
15 XXV   |             odaát.~– A Topándy meg az úrfi?~– Bizonyosan. Tegnapelőtt
16 XXV   |              apja kincseket gyűjt; az úrfi aztán elvette a leányt is
17 XXVIII|              hát hogy tetszik a tánc, úrfi? Ez lesz most a selyemtánc!