1-500 | 501-501
Fezejet
1 I | porban játszó gyerek koromban már ő fogta a kezem, hogy el
2 I | kisvárosi iskolába, hol ő már nagydiák volt; s ha őt korábban
3 I | szemöldeit összevonni, pedig azok már akkor fehérek voltak; éppen
4 I | reggelt; a kocsi hajnalban már itt lesz.~Azzal elbúcsúzott
5 I | Milyen nagyra megnőhetett már azóta a tarka borjú! Vajon
6 I | kényszerítsem. Késő reggel volt már, mire fölébredtem ismét.
7 I | is bátyám költött fel. Ő már egészen fel volt öltözve.~
8 I | menetel jutott eszembe.~– Itt már a kocsi? Miért nem költöttél
9 I | költöttél fel hamarább? Lám, te már fel is öltöztél.~Azzal én
10 I | hogy kivisz falura, és ma már nincs sehol, meghalt. Lehetetlen
11 I | Majd utána megyünk. Ő már elutazott.~– Hová?~– Falura.~–
12 I | falutól.~Én jól elfáradtam már, de azért egy szóval sem
13 I | mint hogy hazatérjünk.~Már alkonyodott, mikor egy kis
14 I | Falunkból a tornyot sem láttuk már, olyan messzire eljöttünk,
15 I | bátyám.~– Persze. Tudják már. Nem lehet nekik rossz néven
16 I | Hanem a szegény ember már azt hiszi.~Loránd megtaszította
17 I | befutotta az épületet, lehajlott már az ajtajára is, belefonta
18 I | legelső ünnep jött, mikor én már a betűket ismertem, s ismét
19 I | mindenik oldalon; és hat fülke már be volt töltve. Eléjök állított
20 I | beszéltek azokról, akik már nyugosznak.~A négy cseléd
21 I | a koporsó födelét.~Most már érett ésszel, midőn nálam
22 I | Nagy sokára fölemelkedék; már akkor arca nem volt eltorzulva,
23 I | folytatá öreganyánk most már meg nem rezzenő szóval,
24 I | Láthatjátok. Heten foglalták el már helyeiket. Mind a heten
25 I | Nem értitek ti ezt még!~Már akkor hárman voltak a magányos
26 I | elpihen lelkében.~– Ő volt már a negyedik lakója e kísértetek
27 I | postalovait; reggel, mikor már indulókészen állt minden,
28 I | szívű; tizenegy éves volt már, mikor anyja észrevevé,
29 I | Tehát bennem is el van már terjedve az örökölt kór,
30 I | fenyítettek meg, különben már itt volnék én is ebben a
31 I | aztán – menjünk tovább!~Most már tudjátok, hogy mit jelent
32 I | nyoszolya, s a másiknak már nem jut más, mint a temetőárok!…~
33 I | véve, a kriptából.~Odafenn már virradt; a hajnali harangszó
34 II | elküldenek Pozsonyba. Bátyám, ki már abban a korban van, amiben
35 II | Mire én visszajövök, akkor már nem fogunk egymásra ismerni
36 II | Szép hollómadaram, akit már megtanítottam beszélni,
37 II | öreganyám, aki olyan ősz már!~És amint így ment fokozatosan
38 II | mint elindulásunk reggelén.~Már holnapután ebben az ágyban
39 II | benyomásaira nemigen emlékezem már; úgy hiszem, nagyon sokat
40 II | Estefelé nagyanyám mondá, hogy már látszik a város, ahova megyünk.~
41 II | A szobában gyertya égett már, tiszteletünkre kettő, s
42 II | későbben megtudtam, azok már nem voltak a saját hajából;
43 II | fiatalabb volt, mint én; – ez már nem hasonlított sem anyjához,
44 II | orcája közepére volt nyomva.~Már egész idejöttünkig el voltam
45 II | grószmama is, csakhogy neki már nem volt hangja; csak minden
46 II | sípládák, amikben némely síp már nem szól, csak fúj.~A mi
47 II | Hallatlan vakmerőség! Tőlem, aki már diákiskolába járok, azt
48 II | gyerek zsebében a perec!”~Már oda is jött hozzám, s láttam,
49 II | faggyúgyertya, aminek gombává nőtt már az izzó kanóca, annak a
50 II | azt kérdezte, hogy tudja-e már a leckéjét.~A nagy szál
51 II | Valami kedves hely az: már messziről elárulja magát
52 II | párkányán sorba rakva pirul már az előcsapat, s kellemes
53 II | készülök.~– Aha! Vicekspan? Az már respekt! Az egészen más;
54 II | respekt! Az egészen más; az már valami. Hintón jár, teringettét!
55 II | sárcipőt, mikor sár van. Ezt már megengedem.~S hogy megmutassa,
56 II | beállítottam Fromm tátihoz; már akkor ütögetett a bajuszom,
57 II | sajátságos nótára, amit már máskor is hallottam pékműhelyek
58 II | láttam, hogy ez ma nem fogja már megírni az iskolai feladványát,
59 II | benyitott, oly hadarás volt már idebenn, mintha Henrik egy
60 II | keserű falat!~A diák verseket már tegnap sem tudta Henrik,
61 II | tevékenységre serkentse, de már akkor Henrik nem volt sehol
62 II | a földhöz. Törtem össze már ötforintos hegedűket is.~
63 II | cincogásra. Aztán ismerem én már a diákokat; otthon mind
64 II | szelídíti az indulatokat, már Pythagoras idejében zenével
65 II | tánc együtt jár a zenével; már a görögök idejében a tibicenek
66 II | tanulnak táncolni, s minthogy már őhozzájuk úgyis jár a táncmester,
67 II | hozta; mely pontnál azonban már határozott ellenállásra
68 II | hogy a tornászati leckére már egy csepp birkózási kedvünk
69 III | keveredik.~Azonban ne beszéljünk már ez én gazdáimról; szálljunk
70 III | ragyogók, s ajkai annyit tudtak már; nemcsak négy-öt nyelven
71 III | Bárcsak öregebb volnék már!”~Most pedig azt mondom:
72 III | mikor ezt kigondoltam. Már nyúlni akartam a pohár felé,
73 III | jobb pék is nálamnál.~Most már aztán Loránd arca égett.
74 III | mind komoly valóság; de már engemet mégis nagyon megkeserített
75 III | nyolcesztendős volt még, de már oly szépen tudott zongorázni,
76 III | mulattatott.~Melanie húgom már operarészeket is vert, sőt
77 III | csókolnom azért a szaváért: én már csak a kisebbel maradok.~
78 III | irigyeltem, akire nézve már otthon volt az udvari tanácsos
79 III | ismerősök volnánk; most már rettegtem tőle. Borzasztó
80 III | No de szerencsére holnap már elviszik a háztól, s aztán
81 III | nagyanyám jól tudták azt már, hogy én Lorándot jobban
82 III | mikor a kocsi előállt, már felöltözve vártam rájuk.~
83 IV | ki, hogy egyszer valahára már azon botrányoknak vége vettessék,
84 IV | kacagott fel Topándy. – Ezt már csakugyan szeretném megérni!
85 IV | veressék rám azt a vasat, már csak az újság kedvéért is;
86 IV | elmondhassam, hogy rajtam is volt már lánc; csak legalább az egyik
87 IV | Nem, szolgabíró úr, most már hozzák igazán azt a vasat,
88 IV | szolgabíró öcsém, most már papolj!~Szolgabíró urat
89 IV | elmarasztaltatván, most már hallgassa az ítéletet. Legelébb
90 IV | Mindig ki tudsz rajtam fogni. Már csak hát inkább a páterhez,
91 IV | egy süldő malacon, most már, kilenc év után, nem tartozott
92 IV | botrányosan megháborítja.~– Már példának okáért?~– Itt átellenben
93 IV | azt én nem tudom, mert már akkor minden tárgyat, ami
94 IV | triviális szövegre alkalmazva. Már mire való a kártya nyolc
95 IV | bánja meg.~A szolgabíró most már igazán dühbe jött; a düh
96 IV | betöretni az ajtaját.~– Ugyan már nem sajnálna egy ép závárt
97 IV | Mindjárt lesz minden. Most már vége a törvényes manipulációnak;
98 IV | mint conditio sine qua nont már bírom; aztán meg egy hölgy
99 IV | a szóhoz:~– Kérem, most már vége az egzekúciónak, tessék
100 IV | annyira megérdemli. Én már kifáradtam a megjavításában.~–
101 IV | kérdezé szolgabíró úr.~– Óh, már tíz esztendő óta.~(Vajon
102 IV | forgatásával. Nagysád olvasta már az országgyűlési almanachot?~
103 IV | mellett énekelni. Látott már magyar zongorát, uramöcsém?~–
104 IV | dohánytalan pipával szájában, amit már csak keserű utóízéért színak.~
105 IV | bocsátott közre, aminek már szatirikus tartalma van;
106 IV | világban nagyon kevesen tudnák már megmondani, mi az élc a
107 IV | értse, csak akinek meg van már magyarázva.~Szolgabíró úr
108 IV | szolgabíró urat, hogy ideje lesz már az elmenésnek, mert még
109 IV | alatt mondá:~– No, most már mehetünk.~Sárvölgyi háza
110 IV | csöngettek ott az ajtón, már esküdt úr arra fakadt, hogy
111 IV | a tens úrra. Elvégezte-e már az imádságát?~– De bizony
112 IV | vendég urakkal: esküdt urat már régebben volt szerencséje
113 IV | belőle senki.~Borcsa asszony már itt elkezdett csendesen
114 IV | csendesen morogni, hogy már az csak mégis szörnyűség,
115 IV | érintkezésbe jönni. Itt már beleveszett a gazdasszony
116 IV | fogadásokat tett magában, hogy de már akármi fog következni, abból
117 IV | is több volt: – hal volt.~Már itt pedig orvosi bizonyítvánnyal
118 IV | mer.~Boris asszony most már nem szólt. Annyira jutott,
119 IV | Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek az ebéden, s igen
120 IV | veríték folyott végig.~– De már ebből csak tetszeni fog? –
121 IV | úr a szemét is behunyta már, várván az elkerülhetetlent,
122 IV | A szolgabíró visszaült már az asztalhoz, s még ő most
123 IV | előálltak. Ő is kikapta azonban már odakinn a magáét, mert a
124 IV | megszabadulhatott.~Csak mikor már jó messze kinn poroltak
125 V | otthagyták, meg is barnult már egészen, s a tetejét belepte
126 V | ezen keresztüljárt; ismeri már szokásukat: hogy leskelődnek
127 V | ismert útról.~Ott repkednek már ló és lovas feje körül,
128 V | három, négy, öt, hat, hét. – Már a hetedik is itt van? –
129 V | rejtélyes kazal olyan közel volt már, hogy egyenesen neki lehetett
130 V | betörtek.~A paripa azt is tudta már, hogy ki a betörő: érezte
131 V | vele; mikor aztán az ordas már éppen azon volt, hogy a
132 V | de zúzott lába nem fogott már, odarogyott le alája; a
133 V | tanújelei. Sokszor találhatott már ő legelésző lova nyomában
134 V | bundának. Úgyis elszakadt már a régi.~Itt valami jutott
135 V | rézfazekat. Az félig van már penészes, zöldrozsdás pénzneművel; –
136 V | utolsó morzsáig. Tán itt már kész lakoma vár rá holnap?
137 VI | is bókokat mondott. Ezt már elhagyhatta volna.~Hiszen
138 VI | is. Úgy hiszem, olvastam már valami regényben, hogy hasonló
139 VI | az elválasztó vonal. Aki már azt az agyarába foghatta,
140 VI | foghatta, az férfi. Emiatt már engemet sokat csúfoltak.~
141 VI | pedig ellenkezőleg most már komoly lett.~– Ejh, öreg! (
142 VI | megy valakihez máshoz.~Most már aztán igazán hazamentem.~
143 VI | hazataláltam. Az utcaajtó már zárva volt; a pékbolt ajtajára
144 VI | tanulni. A „másik asinus” már dél óta büfflál odabenn,
145 VI | labor” vár holnapra. Én már elvégeztem a magamét; aztán,
146 VI | fejem az ágynak húzott.~– Már ugyan hogy ne bánnád? Fánny
147 VI | túlsó lapján nekem magyarul. Már olyan előmenetelt tett.~
148 VI | hogy az enyim. De legyek már egyszer olyan jó, hogy írjak
149 VI | is megvan nálam.~– Most már nem fekszem le. Fennmaradok
150 VI | leégett; nagymama pedig már alszik, nem kérhetünk tőle
151 VII | iskolatársaid közül.~Most már örültem a két húszasnak.~
152 VII | tudat, hogy képes vagyok már valamit megérdemelni, hogy
153 VII | valamit megérdemelni, hogy van már olyan gyümölcs az élet fáján,
154 VII | másolatért.~Éjszaka írtam, mikor már Henrik aludt: de ha ébren
155 VII | gyásznak.~Egy hónap múlva már nem álmodoztam arról, hogy
156 VII | A veszély messze el volt már harapózva: íme le a tizenkét
157 VII | éves gyermekig elszivárgott már az, ami rendes útján nem
158 VII | törvényszék elé lettünk idézve.~Már én akkor annyira voltam,
159 VII | eregették őket ismét vissza; de már akkor mindegyiket a pedellus
160 VII | fásult voltam, mintha én már mindezen egyszer keresztülestem
161 VII | szeme közé néztem, s most már elszántam magamat, hogy
162 VII | tiltott munkát végzek. Most már tudtomra van adva, hogy
163 VIII | úr – , hát megtanulta-e már a Kokó Loránd nevét kimondani?~–
164 VIII | megtanulja. Hát, kedves, tudja-e már, hogy az országgyűlés eloszlik? –
165 VIII | megtudhatni, mint mikor már nagyon biztos helyre lesz
166 VIII | tornyával!~– Úgy? Jó. – Most már értette Loránd, hogy mit
167 VIII | észrevenni, hogy a névjegyek már készen vannak – dörmögé
168 VIII | No, kedves Dezső, most már te is eredj haza – monda
169 VIII | elfogják. Magáról nem aggódott már; de öccsét el akarta távolítani.~
170 VIII | nyolcadik fülke még üres, de már le van foglalva.~A később
171 VIII | foglalva.~A később jövőnek már csak a temetőárokban van
172 IX | tavasz igen korán kinyílt; már február végén zöld volt
173 IX | és lehullni; május elején már diónyi gyümölcsök voltak
174 IX | köztök. Magoknak is volt már véleményük, mely nem ritkán
175 IX | egész életpályát befutottak már ez idő alatt. Hát őreá mi
176 IX | nyolcadik ágy is vetve van már; – de azt ne tudja meg tíz
177 IX | s az utóbb következőnek már nem marad más, mint a temetőárok.~
178 IX | egész.~Szobája besötétült már, s ő még nem gyújtott világot.
179 IX | szövetkezni!~Óh, bár jönnének már érte!~Kik?~Azok, akik leszedik
180 IX | jött le.~– Készen van-e már ön, Loránd?~– Ah, jó estét.
181 X | és a démon~Késő este volt már, midőn Bálnokházyék komornyikja
182 X | Én felugrottam ágyamból – már lefeküdtem, hogy holnap
183 X | Nono! Discipulus negligens! Már meg éjszaka is elkószálni
184 X | tolva. – Így vagyunk? No, már ezen én nem segíthetek.
185 X | az bizony okosan lesz. Már így én is magával megyek.
186 X | vacsorálhat.~– Köszönöm, én már elvégeztem.~– Olyan korán
187 X | neki is meg kellett volna már azt szokni.~Néha a nevelőnő
188 X | bosszankodnék rajta, hogy most már én kezdem irányában a közönyöst
189 X | mondá, hogy beszélhetek már a nagyságos úrral, ha akarok.~
190 X | elhagyott bennünket.~– Hát már tudod? – kérdezé tőlem,
191 X | Eluntam várni a kocsmában; már azt hittem, hogy magát is
192 X | emelte föl a fejét.~– No, ez már rossz. Ez már „malom”, mondaná
193 X | No, ez már rossz. Ez már „malom”, mondaná Fromm papa
194 X | gyorsparasztokkal azóta elvágtathattak már túl a határon.~– Herr Vicekspan!
195 X | bizonyosan visszaküldte már azóta a Móclit, hogy vigye
196 X | megmondom. Onnan tudom, mert már egyszer Mócli egy ilyen
197 X | el nekem a madame-ról.~– Már egyszer!~– Bizony már egyszer –
198 X | Már egyszer!~– Bizony már egyszer – szólt hamisan
199 X | ez nem először történik már így.~Nem tudom, miért, de
200 X | nyílt ki. Márton legény már ismerni látszott az ajtózávárnak
201 X | kimereszté szemeit.~– Hát már azt is tudja?~Én siettem
202 X | fogadtam magamban, hogy most már, ha darabokra vágnak, sem
203 X | családunkban; azt akarod, hogy most már az anyák is elkezdjék a
204 X | szenvedély nem bánt. Én pedig már el vagyok veszve. Amiről
205 X | zongorázni tudott, midőn tudta már, hogy anyja megszökött,
206 X | örökkévalóságig elfelejtettem már. Hanem ez hát gyermekszerelem,
207 X | s ez nekem is annyi volt már, mint Lorándnak; hadd beszéljenek
208 X | volt”.~Loránd arca most már égett, mint az alkonyi viharos
209 X | megcsókolt.~– Győztél! – Most már mondd, hogy mit akarsz velem
210 X | oltalmazhatlak én! – Hanem most már drága az idő; téged másért
211 X | is üldöznek, tudod. Itt már a menekülés kötelesség.
212 X | elfogadta a pénzemet.~– Most már, bajtárs, a világ végéig
213 X | találtunk volna. Hanem hát most már, úrfi, merre?~Ez a szó Lorándnak
214 X | fogva siettünk előre. Itt már nagyon sötétek az utcák.~
215 X | tetszik, énekeljen szebben!~Már a városon kívül voltunk,
216 X | Jó félórát gyalogoltunk már a szőlőskertek között.~Egyszer
217 X | időre?~Márton rángatott már. Menjünk, menjünk, Loránd
218 X | kocsiba. – Hai-dia-dő!~Most már a vén Márton igazán jókedvéből
219 XI | Futottam le az utcára, hol már akkor, midőn én leérkeztem,
220 XI | fogulva.~Csakhogy beszél már! Ez a hallgatás kínoz engemet
221 XI | tovább is nálam maradjon? Ő már olyan, mintha az én gyermekem
222 XI | bennünket. Sokat tudtam már felőle, amit nem kellett
223 XI | fogja.~– De hát mikor fogod már megmondani, hogy hol?~–
224 XI | csalatkoztak bennem. Én már nem voltam az a jó gyermek,
225 XI | ágyához.~Szegény jó anyám most már nyugodt volt, és olyan halovány.~
226 XI | Isten akarta így. Most már mindennap imádkozzál testvéredért!~–
227 XI | mondtam Fánnynak:~– Most már becsületem a te kezedbe
228 XI | őrizni, ahol a magamét.~Ezt már nem a gyermek mondta –,
229 XII | időjárás. Május közepén már olyan rekkenő meleg lett,
230 XII | csonttá fagyott föld most már repedezni kezdett.~A szemünk
231 XII | országút.~A sík rónán este van már, a nap nemrég áldozott le,
232 XII | ruháján.~A lovas rég közelít már ügetve a gyalog utazó felé,
233 XII | Hej, sokan megfizettek már azért, hogy annak a szavát
234 XII | találkozás ürügye megvolt már.~Felkapaszkodott hát a kocsis
235 XII | kilépett a lovag, kivel már Loránd a pusztán találkozott.~
236 XII | Lorándot meglátta.~– Hát te már itt vagy, diák?~– Látod
237 XII | járok, garaboncás vagyok.~De már ekkor a hintó lakosai is
238 XII | csapláros apró gyerekeivel, akik már vackaikban henteregtek,
239 XII | van a sok pénz?~– Mondtam már, hogy Körmöcön van, a pénzverdében.~–
240 XII | pénzverdében.~– Aztán vége legyen már a tréfának! – fenyegetőzék
241 XII | mesterségit elrontják. Mikor már messze járt is, hangzott
242 XII | házhoz, akármi vétke van. Ezt már megmondtam. Hát gyilkolt?~–
243 XII | Jőjön velünk! A kocsis már pattog az ostorral. Akar
244 XIII | Topándy. – Hozzám sokan jöttek már híres, kitanult ökonómusok,
245 XIII | tudod-e, mi lesz?~– Tudom.~– Már hogy tudnád?~– Addig, ameddig
246 XIII | mondtad, hogy az asszonnyal már elvégezted a szerződést?
247 XIII | ki akart rabolni. A pénzt már odadtam neki, meg a karperecemet,
248 XIII | neki, mintha ezt az írást már látta volna valahol. De
249 XIII | igazi?~Ő is jól ismerte már akkor az országgyűlési ifjúság
250 XIII | azt kérdezé tőle:~– Ugyan már minek volna neked az olvasni
251 XIII | kedélye annyira elsekélyült már e pusztai magányban, hogy
252 XIII | odajutnak, ahova a többi.~Loránd már aziránt is kezdett elfásulni,
253 XIII | korábbi ismeretsége volt már. Ez is ki volt hát törülve
254 XIII | férgek élnek; és azokat már e mikroszkóp nem mutatja
255 XIII | dögvész nekiindul, mikor már nagyon el van népesülve
256 XIII | válaszfalnak ez a Sárvölgyi, aki már akkor is nagy hízelgő és
257 XIII | sokat tartanak. Én persze már akkor is olyan istentelen
258 XIII | itthon is valami, amit most már nemzeti önérzetnek neveznek;
259 XIII | becsukattuk magunkat. Itt már nagyon keveset találkoztunk
260 XIII | világismeretet belém vertek már, hogy szinte vágytam haza
261 XIII | nyugtalansággal Loránd.~– Mondtam már, hogy majd megtudod; nem
262 XIII | tovább!~Egy napon, lehetett már tizenkét éve annak, hogy
263 XIII | bizonyos idő múlva. Ostobaság! Már akkor is volt annyi eszem,
264 XIII | bámult az elbeszélőre, s már nem érzett semmit a külvilágból,
265 XIII | tizenkét év óta szenvedett már egy rettentő fogadás miatt,
266 XIII | szívében.~Jó, hogy a tűz már elhamvadt; – jó, hogy a
267 XIV | közül kevesen ismertek volna már rá. Igazi nevétől maga is
268 XIV | egyéb rokonait és ismerőseit már mind sorra próbálgatta,
269 XIV | húgomasszony argumentációját, s már el is küldtem neki a szükséges
270 XIV | osztoztak benne.~– Tehát már ezután kisasszony lesz a
271 XIV | uralkodásod van a házon, azt már tudod; amit te rendelsz,
272 XIV | szép, no; hányszor mondjam már? Higgye el egyszer!~Pedig
273 XIV | hogy eléggé elváltozott-e már az arca.~– Jöjjön, no –
274 XIV | az eléje jövő Topándyval már az ajtóban találkozott össze.
275 XIV | leány lenni.~Vacsorakor már úgy jelentek meg, hogy egyiknek
276 XIV | elfeledett élesztőt tenni a már meg is dagasztott kalácstésztába,
277 XIV | nagy hírt, nevet szerzett már magának. Mindenki magasztalja.
278 XIV | ujján! Szent a béke.~Most már egészen hitt Melanie-nak;
279 XIV | tanúsít, nem tettetés. El van már az a hely foglalva mástól.~
280 XIV | pislogunk, – mert annak már vőlegénye van.~– Igazán? –
281 XV | életrendet követett.~Most már a mezei munkák megtörténhettek
282 XV | Cipra egészen tisztában volt már mindennel. Loránd nem őérte
283 XV | falszőnyegek nagyon rongyosak már, azokat letépette, a szobákat
284 XVI | is eljött. Lefelé is járt már. És Loránd kezdett nem törődni
285 XVI | lepattanhatna onnan!~Pedig már szinte két év elmúlt azóta,
286 XVI | kérdést a szívhez.~– Lássa ön: már az elég nagy ok a szomorúságra
287 XVI | elnyomja kedélyemet. Most már tudja ön legféltettebb titkomat;
288 XVI | titok fűzött, meg vagyok már halva. Mikor eljegyzett,
289 XVI | folytatja most? Nem bevégezte-e már azt az életet, amit eljátszott
290 XVI | szemébe nevessen.~– Kelj fel már, Cipra, elég volt ebből
291 XVI | Olyan régen nem hallottam már.~Cipra megszokta a szófogadást;
292 XVI | annyian csodálva emlegettek már, akik azt mondták, hogy
293 XVII | ez idő alatt hozzászoktak már, hogy őt távol tudják, s
294 XVII | a testvér írt, mikor az már régen ott lesz, ahonnan
295 XVII | számára az asztalt, mikor már az ivópohár is magátul elpattant
296 XVII | annyi idő óta, ön pedig már nem ismer tán többé, kedves
297 XVII | szegényke elég sokáig élt már árvaságban egy félbolondnak
298 XVII | sok „igen”-t; beszéljen már, hát ön hogy került ide?
299 XVII | bizony azt hittem, hogy már nő.~Bálnokházynénak volt
300 XVII | nő.~Bálnokházynénak volt már ideje észrevenni azt is,
301 XVII | hallok öntől. Az a sok „igen” már idegessé kezdett tenni.
302 XVIII | addig nekik sem olyan hosszú már az út.~A végzetnek teljesülni
303 XVIII | is jó. Nem bánom. Nekem már egyszer te vagy a fiam,
304 XVIII | egy harmadikat választott már: azzal a lefelé fordított
305 XVIII | elfeledett, mindent megbocsátott már!~Hat nap óta nem volt a
306 XVIII | őt karjai közé!~És holnap már ez sem fog fájni.~Topándy
307 XVIII | Természetesen! Az öreg Sárvölgyi már úgyis savanyú képeket csinált
308 XVIII | cigányleányod van itt, azt hallom.~– Már azt is megtudtad?~– Remélem,
309 XVIII | amazzal felcserélje; de most már tudom: itt nagy üldözést
310 XVIII | ütve Gyáli vállára – most már mégis meg kell mutatnom,
311 XVIII | kacsintással nézett Cipra felé. – Már így bármennyire vonzzanak
312 XVIII | is kitűnő állást foglal már el e nagyfejedelemségben?~–
313 XVIII | mindezek rég egyetértettek már, s csak azért jöttek össze,
314 XVIII | hátát.~– „Mégis?”~Aztán már olyan nagyon hozzá van esküdve
315 XIX | az enyim.~Nyolc éve múlt már annak, hogy a Fürstenallée-i
316 XIX | derekabb fiú vagyok; mert én már nyolc esztendeje szolgálok –
317 XIX | terjesztve, hogy bizony már olyan tiszta a láthatár
318 XIX | akár nyolc, engedje el már azt az utolsó két évet,
319 XX | is!~A napokat számláltuk már, amik még hátra vannak.~
320 XX | Napok óta minden készen állt már az útra. Előkeresgettem
321 XX | is annak a napnak, amikor már Lorándot ölelni szabad?
322 XX | szeretem.~Késő este volt már, midőn egy ötlovas hintó
323 XX | szakasztott hasonlatosság!~Ezt már sokan mondták, hogy atyám
324 XX | éreztetni, hogy ámbár én már férfi vagyok, azért ő nekem
325 XX | ezért a szóért.~– Mondtam már egyszer mindenkorra, fiskális
326 XX | tranzakció – fiskális úr!~– Már azért csak ne fiskálisurazz!~–
327 XX | ezt nekik!~– Ők tudják azt már, s holnapnál elébb nem is
328 XX | aztán a társaság látta, hogy már kimagyaráztuk magunkat,
329 XX | eleinte szónokolt, most már dadog, belesül, s káromkodással
330 XX | kudarcot; amott ül egy, ki már harmadszor kezdett valami
331 XX | hahota közepett. Másik, ki már az egész cimboraságot végigcsókolta,
332 XX | verekedéssel szokott végezni, már kezd garázdálkodni, s öklével
333 XX | A víg danoló nem tartja már elégnek a jókedvre, hogy
334 XX | lábaival tomboljon; most már az üres palackokat, tányérokat
335 XX | áldott természetű cimbora már odajutott, hogy feje hátrahanyatlik
336 XX | szólongatják, akkor sem tudja már, hogy mit iszik: bort-e
337 XX | fordulat áll be.~Éjfél után már a zűrzavaros lárma lecsendesül.
338 XX | A bor első hevítő hatása már elcsillapult. Egy-kettő,
339 XX | többi helyben maradt, s most már folytatják az ivást; nem
340 XX | anekdotázni.~Egyik ember nem vág már a másik szavába, hanem mikor
341 XX | mieink” rég elnyugodtak már, nem lehetséges, hogy anyám
342 XX | látok, mindent értek most már; tíz év misztériuma fel
343 XX | Fánnyt keblemre öleljem.~Már akkor anyám és nagyanyám
344 XX | mosolygott.~– Vagy úgy? Hiszen te már kezedben tartod jutalmadat…
345 XXI | vigyázz rám ezentúl is, ha már eddig vigyáztál.~– Azt nagyon
346 XXI | nyakába borult, most értette már.~– Neked van, akit szeretsz?~
347 XXI | napon túl esik. Hanem most már annál jobban sietek. Félóra
348 XXI | Magukat kergették, hogy már itthon vannak! Most ugyan
349 XXI | Lorándot hamarább? Van-e már neje? Jön-e még ide vissza
350 XXI | ide vissza valaha?~Dezső már annyit tudott Loránd leveléből
351 XXII | Cipra, kezeit összecsapva, s már erre ő is közelebb jött
352 XXII | pörös ügyben. Azokat, ha már egy faluban vagyunk, nem
353 XXII | kikerülésben. Te beszéltél már velük?~– Óh igen. Mi jó
354 XXII | annyit a férfiak beszédéből már kivehetett, hogy Gyálit
355 XXII | felvilágosításra sem volt már szüksége ebben a pontban.
356 XXII | kell.~Hússzor is kifutott már az utcaajtóba, megnézni,
357 XXII | utcaajtóba, megnézni, jön-e már, mégsem jön. Minden kocsizörgés,
358 XXII | dohogva:~– A leves mind elfő már, négyszer is fel van töltve
359 XXII | négyszer is fel van töltve már. A lepény szilánkká száradt.
360 XXII | száradt. A kappan olyan már, mint a csontváz. A felfújt
361 XXII | nem invitálni: akkor talán már csak megérkezett volna.
362 XXII | kutyaugatásnál, melyre Borcsa asszony már ki sem méltatá tekinteni
363 XXII | itt maradni? Vajon nem üt már bele a mennydörgő mennykő
364 XXII | nagyon türelmetlenül várták már. Gyáli azt izente, hogy
365 XXII | Közönyös iránta; hiszen már vőlegénye.~Tehát elkezdett
366 XXII | belőle. Akinek hízelgünk, azt már nem szeretjük.~Dezső pedig
367 XXII | nem árulta.~– Régi dolgok már ezek, kedves öcsém – szólt
368 XXII | előtt ki ne öntse, s ha már a nagyságos asszony neheztel,
369 XXII | tettük le a kriptába, ahol ő már a hetedik volt; s azon éjjel
370 XXII | barátságosan elkölteni?~Már ezt a cinizmust a vándorélet
371 XXII | volt arra, hogy mehetnek már a látogatók.~– Igen le vagyunk
372 XXIII | öccséhez. – Nálam végeztünk már.~Dezső nem kérdezte, hogyan
373 XXIII | kell előznie az enyimet.~– Már megint fiskáliskodol! –
374 XXIII | hogy Cipra – még pogány. Már pedig a házassághoz legelső
375 XXIII | mutathatom be anyámnak. Most már meg kell ismernie a vallás
376 XXIII | szaladt kinyitni, csakhogy már az ő mozgó bóbitája is fehér
377 XXIII | ott várt az ajtóban, de már vendégei elé szaladni nem
378 XXIII | Henriknek.~– Csak te volnál már más! De nézze, kedves fiamuram!
379 XXIII | kék ruháját is felvette már, s e kérése oly forró támogatásban
380 XXIII | a nagyanya Lorándnak.~Ő már vette észre, hogy Loránd
381 XXIII | jelmondatot nem lehetett már olvasni a zöld levéltől.
382 XXIV | Lankadombra.~Topándy nagyon várta már. Ciprát nem is engedte hozzá
383 XXIV | tenyerébe csapva –, most vagyok már benne abban a hínárban,
384 XXIV | Persze becsuknak érte, de már az mindegy.~– Mit tett,
385 XXIV | kezdenem, hogy Melanie hugád már férjhez ment.~– Hát jól
386 XXIV | leányának: csak azért is, most már csak dacból is nőül kell
387 XXIV | ellenvetésnek hely nem adatik. Ön már Bécsben tudta jól, hogy
388 XXIV | ezt a fájdalmat is. Csak már az utcán ne történt volna!
389 XXIV | ember szeme láttára! Csak már legalább én ne láttam volna!
390 XXIV | teste-lelke élve megrohadt már. Hiszen ha megtörve jön
391 XXIV | mégis megtettem volna, ha már kigondoltam. Nekem pokolbeli
392 XXIV | háztól, s azóta egypártól már levelet is kaptam, hogy
393 XXIV | nevén, az emlékén. Hanem hát már ez megtörtént, s vissza
394 XXIV | azt az ó-kazlat, amiről már sokszor mondtam, hogy télen-nyáron
395 XXIV | ostromló rég haza is érkezett már, míg a lángoló gúla a tájt
396 XXV | nem utazom sehová; de azok már egyszer nem engedik magukat
397 XXV | szabódék Sárvölgyi –, elég volt már az áldásod. Eredj, majd
398 XXV | megveszekedett Kandúr! Láttál-e már veszett kandúrt? Én az vagyok!
399 XXV | vagyok! Hát nem ismersz már?~– Mi kell?~– Mi kell? A
400 XXV | semmi baja.~– Ismersz-e már, hóhér?~Kiáltani hiába lett
401 XXV | akartam kiváltani! Azt! Volt már egy fazék ezüstöm, egy köcsög
402 XXV | mikor ismét visszatértek, már akkor a kazal lánggal égett.
403 XXV | ha száz lelke van is. Ezt már megígértem neki régen, mikor
404 XXV | senki.~– Ugyan ne papolj már, hanem adj pénzt!~– Jól
405 XXV | a rabló süvegébe.~– Most már aztán elhiheted, hogy nem
406 XXV | bűnbarlangból, orozva akartak már háromszor megölni. Egyszer
407 XXV | kizárja.~– Ahá! Most látom már, milyen okos ember vagy
408 XXV | testamentom neked adná azt. Értem már! Látom már! Most tudom már,
409 XXV | adná azt. Értem már! Látom már! Most tudom már, milyen
410 XXV | már! Látom már! Most tudom már, milyen bölcs ember vagy
411 XXVI | nap alatt! Könyveket írtak már a rég elmúlt népek hitregéiről;
412 XXVI | asszony szemébe néztem én már: tudom, milyen az egyik,
413 XXVI | azt mondja tréfából: én már asszony vagyok, elpirul
414 XXVI | ezen segítene.~– Mondtam már, hogy pusztulj innen!~–
415 XXVI | kis babona.~– Lökjétek ki már innen! – parancsolá Cipra
416 XXVI | venné mentül elébb.~Cipra már az ezüstpénzek között kezdett
417 XXVI | fizetni.~Cipra meglelte már az ezüstpénzek között a
418 XXVI | Mennyi ilyen nóta van már, amit a szegény leányok
419 XXVI | válaszolhasson:~„Mondja meg már egyszer, hogy ,mit’ szeret?”~
420 XXVI | küldök egy süldőmalacot. Már ez ellen, öcsém, nem lehet
421 XXVI | színezetnek adott helyet.~– Ez már más szó. Ez, csupán ez az
422 XXVI | hogy elvedd. S hány napja már, hogy szereted?~– Arról
423 XXVI | bujdosom tova”.~Topándy most már kezét nyújtá Lorándnak.~–
424 XXVII | éjszakája lett.~Bezártak már minden ajtót a kastélyban;
425 XXVII | akar, halálfia.~– Tudjuk már.~– Csutor meg Disznós! Ti
426 XXVII | lássatok a maskarához!~Értették már, hogy mit tesz ez.~Ki-ki
427 XXVII | Cipra csendesen aludt már.~Az a láthatlan kéz, melyet
428 XXVII | hallgatott el a bokorban.~Már egészen az ablak alá jött;
429 XXVII | villogva.~A csalogány most már csak gyügyögve nyögdécselt
430 XXVII | csalogatja.~Itt kell neki lenni már közel; itt gyügyög, itt
431 XXVIII| rá a nehéz keresztvasat.~Már a másik percben hangzott
432 XXVIII| Topándy –, pedig kettőt már lepörköltem közülök. Körüljártam
433 XXVIII| folyosó végéről idáig jut, már akkor nem ember többé. –
434 XXVIII| bátor szív egy leányé; de az már sebzve fekszik.~Erre a gondolatra
435 XXVIII| Nehéz merénylet, de ha már ki van gondolva, meg is
436 XXVIII| a sebesült, ki nem bírt már lábán állani, még mindig
437 XXVIII| Az ajtó nagyon recsegett már: a ragasztó dűlőfélben volt.
438 XXVIII| hínak, hogy „ember”.~Kettőt már leterített. Olyan jól találta
439 XXVIII| cselédháztól elősiető rablók egyike már kibukkant a kert fái közül;
440 XXVIII| lövöldözésre való pillanat ez már, hanem összerohanásra, egymás
441 XXVIII| Lorándra a rabló.~De most már nem azon törekedett, hogy
442 XXVIII| odább vonja magával.~Loránd már kétszer is levágta őt a
443 XXVIII| észrevette, hogy az tudja már, mi szándéka van vele.~–
444 XXVIII| kemény volt az, mint a vas.~Már a verem széléig értek.~Ekkor
445 XXVIII| ahelyett hajába markoljon, már ugyanabban a pillanatban
446 XXIX | gyomrotokba! Mikor teltek már be egyszer? Mikor hallom
447 XXIX | be egyszer? Mikor hallom már azt egyszer tőletek, hogy:
448 XXIX | csendesen a kegyes úr. – Már őneki ez a szokása. Gyere
449 XXIX | felvendégeskedték volna már, amit a két emse kocázott.~–
450 XXIX | protestált Borcsa asszony, s most már ökölre fogta a serpenyőt,
451 XXIX | kenyeret. Úgy hozzám van már szokva, hogy a hívásomra
452 XXIX | akik senkivel sincsenek már jól az egész világon, aztán
453 XXIX | mondani?~Borcsa asszony már kívül volt az utcaajtón.
454 XXIX | de mire kijött a bottal, már akkorra Borcsa asszony messze
455 XXIX | ura udvarába.~A vén Kólya már a talyiganyikorgásról ráismert
456 XXIX | becipelni.~– Nem vagyok már olyan verekedő, Boris –
457 XXIX | lovának az árnyéka. Elmenj már; ne nézz rá olyan nagyon,
458 XXIX | Sok, sok ezüstpénz.~Ezt már Borcsa asszony maga sem
459 XXIX | pók ott ült a szögletben már.~Amint az éj leszállt, Sárvölgyi
460 XXIX | biztató. Az éji őr elkiáltotta már a tizenegyet: „Nincsen írva
461 XXIX | csalogánydalra; mi fog történni már?~Ekkor az éji csendet egy
462 XXIX | lesz minden.~Végük volna már?~Sokáig semmi nesz távol
463 XXIX | volna hajtva, az intéző kéz már el van árulva.~S talán a
464 XXIX | levelet megtalálják!~És már e percben mindén el van
465 XXIX | lavinát, és nincs ideje már hova menekülni előle.~
466 XXX | Én azt hittem, este van már.~Topándy kinyitott egy táblát
467 XXX | eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védni a rémek
468 XXX | védni a rémek ellen. Hiszen már tud imádkozni.~Összetette
469 XXX | mosolygott rá.~Minden jót jelent már, csakhogy te itt vagy!~Szemei
470 XXX | léptek hangzának kívül. Talán már a lelkész jő?~Csalódott.~
471 XXX | A többieket kivallatták már; most őrá fog kerülni a
472 XXX | eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védeni a rémek
473 XXX | védeni a rémek ellen: ő már tud imádkozni. Odamenekült
474 XXX | mi az. Az ajtóban aztán már szemközt találkozott a rablóval;
475 XXX | Ez ügy különben is be van már végezve.~– Bevégezve? –
476 XXX | boldogok leszünk.~– Most mondja már, amikor meghalok – szólt
477 XXX | szemrehányással a leány. – Most mondja már, tied ez az egész szép világ,
478 XXX | szép világ, mikor nem kell már más az egész szép világból,
479 XXX | felőled; lepecsételve fekszik már íróasztalomon. Kérem, tisztelendő
480 XXX | Loránd kezét. Nem tudott már szólni, nem sírni: ez több
481 XXX | megdicsőülést!~Nem törődött már semmivel: sebével, az élettel,
482 XXX | hinni szoktak.~Nem törődött már semmivel. Emberek szemével,
483 XXX | csókját nyomta kedvese ajkára… már akkor megtudta, hogy mi
484 XXXI | jószágára. Az orvost felkértem már, hogy tegye őt halhatatlanná,
485 XXXI | Isten rendeletei ellen; most már nincs szükségem rá. Odaadom
486 XXXI | szólt a tisztviselőhöz –, már nem megyek a börtönbe.~– „
487 XXXI | Hagyjátok! Szükségtelen már – szólt Topándy, fáradtan
488 XXXI | vele.~…Hiszen a cigányleány már boldog is volt.~Topándy
489 XXXI | házhoz.~Tehát tudva volt már a nap is, ki lehetett számítani
490 XXXII | megvénültünk!~Tizenhét év múlt el már azóta, hogy Loránd ismét
491 XXXII | felsóhajtunk: csakhogy vége van már! S nem akarjuk hinni, hogy
492 XXXII | szétbomlik; nem közöny, de undor már az, amivel a napok eseményei
493 XXXII | belőle? Úgyis kevesen tudják már azt.~Loránd jó katona volt.~
494 XXXII | csak egy tizedrész volt már meg. Ő azok között volt,
495 XXXII | semmi! Nagyon jól ismerték már, nem bántották.~Olyan ez
496 XXXII | Mire felépült, akkorra már aztán vége is volt minden
497 XXXII | velünk Loránd.~Nem volt élet már az övé, hanem csak a napok
498 XXXII | végbúcsút mondanánk.~Nem örült már semminek az életben. Nem
499 XXXII | Midőn beléptem szobájába, már nem feküdt a földön, hanem
500 XXXII | Fánnyt odahívtam hozzá, már halva volt.~A délceg hős,
1-500 | 501-501 |