Fezejet

 1 I   |      több harminchat évesnél. Nagyanyánk, apám anyja, szintén ott
 2 I   |      kimentünk oda.~Anyánk és nagyanyánk, nem tudtuk miért, sohasem
 3 I   |      keresztül. A harmadikban nagyanyánk jött ránk szembe.~Nem láttam
 4 I   |     kocsihoz.~Kérdeztem, hogy nagyanyánk nem jön-e velünk. Ő azt
 5 I   |     óra múlva utánunk megjött nagyanyánk is. Megérkeztével nagy suttogás
 6 I   |      délután vadászni megyünk nagyanyánk engedelmével, mintha semmi
 7 I   |       betették utána a kaput.~Nagyanyánk kinn állt a folyosón, s
 8 I   |   magunkra hagytak bennünket.~Nagyanyánk mindaddig egy szó, egy indulatkifejezés
 9 I   |      volna ki számunkra soha!~Nagyanyánk összeroskadt a fülke előtt,
10 I   |       tedd azt! Maradj élve!”~Nagyanyánk az őrülés felmagasztalt
11 I   | engemet a hideg rázott.~Ekkor nagyanyánk hirtelen, mint egy őrült,
12 I   |      más, mint a temetőárok!…~Nagyanyánk e szóval indulatosan eltaszított
13 II  |      hogy láthatlanná legyen, nagyanyánk többször mondá előttünk
14 XI  |      hollétét éppen anyánk és nagyanyánk előtt el nem árulom. Azt
15 XX  |      Kedves bátyám. Anyánk és nagyanyánk is itt van.~Erre szilajon
16 XXI |     Úgy látom, hogy anyánk és nagyanyánk is eléggé belé vannak szerelmesedve,
17 XXII|      titkot csak mi tudjuk és nagyanyánk s maga a farizeus. Mi majd