Fezejet

 1 I   |         elkezdett öltözködni.~– Minek öltözöl fel?~– Hát a tört
 2 I   |      nem vette őt el.~Pedig hát minek örültem? Miért dicsekedtem
 3 I   |         szerencsétlenségeit; de minek az eskü? Hogy egy bűnnel
 4 II  |  gyanítom, hogy azért dorgálta, minek akarja az „új gyereket”
 5 II  |     szemem láttára.~Hogy hát én minek nézegettem rá, ha olyan
 6 IV  |  országgyűlési maiden-speechébe minek keverte bele a – spinótot.
 7 VIII| bizalmát, s Lorándnak úgy kell, minek volt önhöz oly bizalmas.
 8 IX  |        igen fagyosan kérdezé:~– Minek?~– Minek? Óh, istenem, milyen
 9 IX  |    fagyosan kérdezé:~– Minek?~– Minek? Óh, istenem, milyen kérdéseket
10 X   |         csak engem hajtanak el. Minek nem tart a város maga lovakat?~–
11 XII |    feszítve.~– Hát az a furulya minek az oldaladon?~A cigány röhögött
12 XIII|       kérdezé tőle:~– Ugyan már minek volna neked az olvasni tudás?~
13 XIV |   virágbimbóhoz nyúlna.~– Nono, minek az a nagy nyájasság egyszerre?
14 XVI |  leajzani a cimbalom húrjait.~– Minek eregeted le a húrokat? –
15 XX  |        tűnt fel különösen, hogy minek írta hát nekem Loránd azt,
16 XXIV|          Tudom.~– Dehogy tudod. Minek akarsz engemet mindig kitalálni?
17 XXV | koronával. Nem felejtem el. – S minek neked ez a levél?~– Azt