Fezejet

 1 I     |      jegenyefasorok a város végén, miket úgy hajtogat a szél, mintha
 2 I     |           én el nem tudom mondani, miket beszélt ott magánkívül!~
 3 II    |           azokból a jó perecekből, miket az a vakmerő leány erővel
 4 IV    |      megfelelni.)~– Képzelje csak, miket tesz még! A minap egy régi
 5 VII   |            éjszakáimat; – a sorok, miket éjjelenkint leírtam, éppen
 6 VII   |         kinnlevőknek elmondhassák, miket kérdeztek tőlük, s miket
 7 VII   |           miket kérdeztek tőlük, s miket vallottak ők odabenn.~Nekem
 8 X     | bérkocsisok. A rozzant istállókat, miket szedett-vetett deszkákból
 9 X     |       fejét.~– Óh, ha tudnád, hogy miket mondasz most nekem? – szólt
10 XIII  |         apró titkocskák közössége, miket csak az ifjak értenek egymás
11 XIII  |      bocsánatot azon bántalmakért, miket eddig rajta elkövettem;
12 XVII  |       mutogatni fogja a leveleket, miket a testvér írt, mikor az
13 XXII  |     elregélte Dezső Topándy előtt, miket mondott Sárvölgyiéknél.
14 XXVII |           gyakran törülte szemeit, miket ellepett aközben a könny.~
15 XXVII |         szeszélyes kanyarulatokat, miket hangjegyre nem szedett még
16 XXVIII|          hulló orgonafalevelekről, miket a golyók feje fölött lesodortak.~
17 XXIX  |  hallhasson, s várta a szörnyeket, miket ez éjszaka szülni fog. Csendes,