Fezejet

 1 I    |     Ott azután elnéztük, mint megy le a nap. Falunkból a tornyot
 2 II   |    füle mellé a kalanust, úgy megy a pékeket sorba vizitálni,
 3 II   |     hegedűt a köpönyeg alá, s megy vele a kocsmába, ott muzsikál
 4 IV   |    nem tudja, honnan jő, hová megy, az űzött felhő, melyről
 5 VI   |  körül, ha majd elébb férjhez megy valakihez máshoz.~Most már
 6 VIII |     udvari tanácsosné egyedül megy.~Dezső kedvetlenül sompolygott
 7 VIII |   válaszolta neki, hogy ő nem megy, mert éppen egy nagy cavatinát
 8 VIII | Elmondta, hogy a nevelőnő nem megy, hanem a vastag tante kíséri
 9 IX   |       jobban szeret, az veled megy, és nem távozik el tőled
10 XII  |      ne jönne onnan.~– De nem megy le, mert nem adom.~Ebben
11 XVIII|     az vissza!~És mármost hát megy nyargalva a végzet elé.~
12 XX   |       Hanem azután később nem megy ily fokozatban a láz lefolyása.~
13 XXV  |      eltűnik a társaságból, s megy az áhítatnak s aztán az
14 XXVI |       az ember ha apródonkint megy bele, a foga vacog; ha egyszerre
15 XXVII|   hirtelen kell bánni; ha nem megy másképp, puskaaggyal a fejére!
16 XXIX | mészárlás éppen e pillanatban megy végbe? Most kínozzák őket!
17 XXXII|      orvméhek ütöttek, azokat megy pusztítani. Egy orvméh halántékába