Fezejet

 1 I   |             Olyan jó is volt hozzám. Kicsiny, porban játszó gyerek koromban
 2 I   |               miknek gömbölyű ujjain kicsiny koromban annyiszor játszottam
 3 I   |            én sohasem láttam nyitva.~Kicsiny gyermek koromtól fogva,
 4 I   |    rettenetes bosszúállást venni egy kicsiny gyermeknek! Elszakítani
 5 II  |              orcáin, mikor nevetett, kicsiny gödröcskék támadtak; szája,
 6 II  |           hagyta, hogy menjek utána. Kicsiny szoba volt az a lépcső alatt;
 7 II  |             fiam hegedül, hanem ez a kicsiny; s egyébiránt egyik sincs
 8 III | leghasznavehetlenebb tárgy; nem elég kicsiny arra, hogy vele játszani,
 9 IV  |             még e szűk termethez oly kicsiny feje volt, hogy alig lehetett
10 IV  |            rézveres foltokkal, szája kicsiny, álla összenyomott, orra
11 VI  |            Mennyire irigylettem én e kicsiny ember ügyes társalgását,
12 VIII|       Árulónak nem lenni éppen olyan kicsiny erény, mint amilyen nagy
13 X   |            egy rémítő kulimászszagú, kicsiny, szűk szobácskában.~Egy
14 XIII|            jót tettem vele életében, kicsiny iskolás diákkorától fogva.
15 XIV |           papa életében, s engem még kicsiny koromban neki szántak.~–
16 XXII|     bizonyítá Bálnokházyné. – Milyen kicsiny volt még, mikor Melanie-val
17 XXIX|            nekem ajándékozta egyszer kicsiny korában, mikor még akkora