Fezejet

 1 I     |       másikunknak jutott valami eszébe, amit még fel kellett emlegetni.
 2 I     |       Lorándnak csak egyszer is eszébe jutott volna a puskát leemelni
 3 V     |         régi.~Itt valami jutott eszébe.~– Ez nőstény volt; akkor
 4 VIII  |     lőni.~Loránd visszarettent. Eszébe jutott az az éjszaka a családi
 5 X     |             mondá. – Mik jutnak eszébe? Bánná más gyerek, a bátyját
 6 X     |         Lorándnak valami jutott eszébe.~– De hát te meddig akarsz
 7 XI    |        mintha most jutott volna eszébe, hogy hiszen én is itt vagyok
 8 XII   |      Lorándnak ez az izgalomban eszébe sem jutott.~A rabló tehát
 9 XIII  |   valahol. De sehogy sem jutott eszébe, hogy hol. Idegen kéz írása;
10 XIII  | végrehajtását, neki megküldeni, eszébe juttatva tartozását.~Azzal
11 XIV   |         nem tanították; ő tehát eszébe juttatta magának, hogy van
12 XV    |     belopta magát.~Egyszer csak eszébe jutott összevissza forgatni
13 XXII  |      Nem jutott neki egyszer is eszébe, hogy azt mondja neki: élj
14 XXVII |         hallgatá azt tovább.~És eszébe jutotta vén cigányasszony
15 XXVIII|   hagyjon magamra!~Még ekkor is eszébe jutott: ha a lámpa el lesz
16 XXX   |  reszketett Loránd miatt.~Ekkor eszébe jutott, hogy hiszen ő már
17 XXX   |  kétségek ezek!~És azután ismét eszébe jutott, hogy hiszen ő már