Fezejet

 1 II   |        hasonlított Fromm mamához, csakhogy harminc év formán idősebb
 2 II   |         szemölcs nála is megvolt, csakhogy az álla hegyén.~Egy kis
 3 II   |   adománnyal bírt a grószmama is, csakhogy neki már nem volt hangja;
 4 VIII |          egyszerre lobbot vetett.~Csakhogy e papírdarabok nem azok
 5 XI   |         Nagyon el voltam fogulva.~Csakhogy beszél már! Ez a hallgatás
 6 XIV  |         is ilyen zafírköves volt, csakhogy a kövei nem voltak ilyen
 7 XVI  |       elragadtatással, ahol ő ül; csakhogy nem az ő arcára, hanem azon
 8 XVII |       hajdani szép nemes vonások; csakhogy modorában a régi hajlékony,
 9 XVIII|         is ne ismertem volna rád! Csakhogy én azt képzeltem magamban,
10 XX   |           volna titkuk fedezve?~– Csakhogy ha sorsot húztok ezúttal –
11 XXIII|           régi arcok várták őket, csakhogy tíz évvel mind megvénülve.
12 XXIII|          Márton szaladt kinyitni, csakhogy már az ő mozgó bóbitája
13 XXIV |      antidotum.~Loránd ivott hát, csakhogy hallja, mi történt tovább.~–
14 XXIV | hitetlenül.~– Persze, hogy tréfa: csakhogy nagyon bolond. Ki is venné
15 XXIV |      Talán nem több, mint másutt; csakhogy mi a más bajáról nem tudunk.~–
16 XXX  |            Minden jót jelent már, csakhogy te itt vagy!~Szemei kérdeni
17 XXXII|       utolsó napján felsóhajtunk: csakhogy vége van már! S nem akarjuk