Fezejet

 1 II   |           van. Ugyebár, Henrik!~– Az ám! – dörmögé a fiú mérgesen.~–
 2 IV   |          aztán annyi rossz ember jár ám itten, koldus, csavargó,
 3 X    |              Senkinek? Senkinek! Nem ám a Herr „Brodfresser”-nek (
 4 X    |            átkozott furfangos legény ám az a Mócli. Ha észreveszi,
 5 X    |     ráakadunk, mert főben járó dolog ám ez, s ha azt a fiákert megkapják,
 6 X    |            mármost igazán búcsúzzunk ám el egymástól, Loránd úrfi.
 7 XIV  |            venni. És igen szép ember ám: nem olyan, mint maga. Fáin,
 8 XVII |           hazaviszem.~– Igen?~– Igen ám. Tudja: szegényke elég sokáig
 9 XVII |         aztán ezúttal megvédelmezzen ám!~Lorándnak az is rosszul
10 XXII |            legényeket hamar elkapják ám.~– Nem, Cipra, mi visszatérünk
11 XXIII|              semmi baj belőle?~– Nem ám, öreg. S azt mind ennek
12 XXIV |          juttat.~– Ugyan?~– De ugyan ám! Legalábbis két esztendőt
13 XXVI |         Pedig én igen jó szert tudok ám, ami ezen segítene.~– Mondtam
14 XXVI |            Hát te, Kati? Héj, láttam ám a Jóskádat, mikor a bíró
15 XXVI |           kerítésen: annak se ártana ám az igézés.~A sok vihogó
16 XXVI | cigányasszony.~– Pedig ártatlan szer ám az egész, aztán nem kerül
17 XXIX |              én malacom!~– Tied volt ám a török császár lovának