Fezejet

 1 II   |  mindnyájunkat szívesen lát magánál, úgyis a mi terhünk az útiköltség.
 2 II   |          nálunk. Az én gyermekeimhez úgyis jár zenemester, együtt azokkal
 3 II   |             s minthogy már őhozzájuk úgyis jár a táncmester, ifjú barátomnak,
 4 IV   |            is hozzátenni, miután azt úgyis minden ember tudja: – „mert
 5 V    |             bizony jó lesz bundának. Úgyis elszakadt már a régi.~Itt
 6 IX   |            végzetet kerülgetni, mely úgyis lecsap? Hadd csapjon! A
 7 XII  |      szolgálom. Igen derék ember, az úgyis nagyon szereti az olyan
 8 XII  |             az az ember itt hagyott, úgyis maga vette el tőle; tartsa
 9 XIII |          tőle, hogy híják. Gondolta, úgyis odább szökik holnapután.~
10 XIII |      Holtomig tisztelni foglak érte. Úgyis tudom, hogy a határidő előtt
11 XVIII| Természetesen! Az öreg Sárvölgyi már úgyis savanyú képeket csinált
12 XIX  |              elfogja; minthogy tehát úgyis mindegy, akár tíz év, akár
13 XX   |             egy nappal később Loránd úgyis hozzájuk jön. Nem is kísérlettem
14 XXIV |            van egy jó gondolatom: mi úgyis egyezkedésben vagyunk egy
15 XXV  |              a torkomat! Látod, hogy úgyis kezedben vagyok. Beszélj
16 XXXII|       dicsőségét, mi hasznom belőle? Úgyis kevesen tudják már azt.~