Fezejet

 1 I     |          nagy ütközet híre, mint sötét felhő, terjedt el az ország
 2 V     |    kétcsövű puska.~A holdfénynél sötét arca még sötétebbé válik;
 3 VI    |             Eredj hát haza, mert sötét lesz.~– Nem félek az utcán.~
 4 VI    |   gyertyával utánam jött, hogy a sötét folyosón szobám ajtajáig
 5 X     |      tudja?~Én siettem a hosszú, sötét udvaron végig, s benyitottam
 6 X     |          ismét kiléptünk a szűk, sötét udvarra, Márton legény és
 7 XII   |   nyerítést hallatott, amire egy sötét ajtóból kilépett a lovag,
 8 XII   |       szavakat; azután egyszerre sötét mélázásba ment át arca.
 9 XIII  |      Egyikünk sem láthatta, mert sötét volt. Azért is nem lőhetett
10 XIII  | elhamvadt; – jó, hogy a hold elé sötét felhő vonult; – jó, hogy
11 XIV   |    tetszett Ciprának; összevonta sötét szemöldeit, s fejét ingatta
12 XVI   |        viszonozva látta, s élete sötét rémétől megszabadult.~Melanie
13 XXII  |      kapujáig; ő volt, aki azt a sötét ajtót kinyitá előtte; ő
14 XXVIII|          kérdezé Loránd ijedten. Sötét volt, nem láthatá.~A leány
15 XXIX  |         vétkest, s becsukták egy sötét kamarába, melynek csak egy
16 XXX   |         át a napvilág behatott a sötét szobába: minő látvány riasztott