Fezejet

 1 I    |     hogy öreganyám fölkelt néha örök kötése mellől, s mikor apám
 2 I    |     Istennel, Isten haragjával, örök kárhozattal; – azután bocsánatot
 3 I    |         ezen a tövistermő mezőn örök ellenséggé kellett esküdniök.
 4 I    |      gondolnak azok szerelmére, örök bánatára, kiket itthagynak
 5 XIII |      története az öröklét; s az örök igazság eljön mindenkire
 6 XIII |     keserítve, előtte a jövendő örök homállyal volt borítva;
 7 XIV  |  férfiszemnek tetszik a „szép”? Örök kiváltság. A szép arcot
 8 XV   |     fehér tüneményeknek, kik az örök dicsőség pálmaágával a megnyílt
 9 XVI  |  szomorú? Hová repülnek ezek az örök sóhajok?~Melanie a kérdező
10 XVIII|        nemezis! A jól megfizető örök igazság keze!~Ezt az asszonyt
11 XVIII|       és a végtelen parányoknak örök törvénye van; de mi a közbeeső
12 XXI  |         nevét meg kelle tudnom, örök választófalat emelt közöttünk.
13 XXIII|       annak az egy álló percnek örök élvezése volt csak.~Ott
14 XXIII|         szelíd képed űzte el az örök gyászt, öleld meg ezt a
15 XXX  |        anyám, homlokod körül az örök szeretet glóriájával; hanem
16 XXXI | legöregebb Áronffyné is letette örök gyászát. Ne lásson Loránd