Fezejet

 1 I   |       mígnem értettem is:~„NE NOS INDUCAS IN TENTATIONEM”~
 2 IV  |     el nevető arcát.~– Kegyed nős? – kérdé a szolgabíró Topándytól.~–
 3 V   |     ahol gazdáját elhagyta.~– Nos, Fáraó, nincs semmi baj? –
 4 VI  | előlem elrejtett a markába. – Nos, találd ki, mi ez!~– Bánom
 5 VII |     meg bennem, amit keres.~– Nos, fogsz-e kérdésemre felelni?~
 6 VIII|       tudniillik a papagáj.~– Nos, kedves – szólt Bálnokházy
 7 VIII| arccal sietett őt átölelni.~– Nos hát, mi történt, amiért
 8 VIII|      mostan átellenesemnek?~– Nos, micsodára – kérdezé az
 9 VIII|     és hátratette a kezeit.~– Nos, hát mit akarsz mármost
10 VIII|  folyondár ezt a mondást:~„Ne nos inducas in tentationem”.~
11 X   |    hogy vissza is találjak.~– Nos hát, kisöcsém, mi kell? –
12 X   |   hogy menekülést találjak.~– Nos, hát mit mondott a vén kolléga?
13 X   |   nélkül berohantunk hozzá.~– Nos, hol „ég”? – Ez volt az
14 XIII|       a lelkét fojthassa meg? Nos, bölcs ifjú, hát jer, védelmezd
15 XVII|   hogy előtte el ne menjen.~– Nos hát, kedves Loránd, nem
16 XX  |  poharat.~(Látlak, Loránd!)~– Nos, hát melyiteknek van kedve