Fezejet

 1 I    |       halkan rebegé fülembe:~– Meghalt az atyánk.~Én olyan gyermek
 2 I    |      végigérni.~Hogy az atyánk meghalt!~Tegnap este még velünk
 3 I    |         és ma már nincs sehol, meghalt. Lehetetlen ezt felfogni!
 4 I    |      lehessen az, hogy az apám meghalt?~– Menjünk anyámhoz – ez
 5 I    |   szememből azzal, hogy atyánk meghalt.~Loránd e szóra összekulcsolta
 6 I    |    megint újból kínzott:~„Apám meghalt, és mi ma délután vadászni
 7 I    | fejemre!~Ide hoztuk apámat, ki meghalt rögtön, erőszakosan, idehoztuk
 8 I    |    életereit, s ott elvérzett, meghalt.~És ők mind a ketten jó
 9 I    |   Szeretett. Boldogtalan lett. Meghalt.~Nem értitek ti ezt még!~
10 I    |       toromra.”~Két perc múlva meghalt.~És én láttam jól, mert
11 I    |   csapni azzal a hírrel: „Fiad meghalt! Megölték mint egy hőst!”~
12 II   |    hogy atyánk szerencsétlenül meghalt, hogy beteges anyánknak
13 X    |           Írd azt, hogy Loránd meghalt!~E szóra felforrt bennem
14 XVI  |        semmit. Valószínű, hogy meghalt.~Loránd fellélegzett. Nem
15 XXV  |     hogy a szomszéd véletlenül meghalt, és másikat nem írhatott.~–
16 XXXII|     után, melyen szegény Cipra meghalt, Loránd fegyverrel oldalán