Fezejet

 1 I    |          durcás, nyűgös lesz, ha látja, hogy nagyon szeretik, én
 2 I    |     fegyvert, míg szükségét, nem látja.~Én ezalatt csak úgy támolyogtam
 3 II   |      talán egyedüli öröme az, ha látja, hogy fiai még most is szeretik.~–
 4 IV   |      tekintetes urakat, szívesen látja egy kis villásreggelire.~
 5 IV   |         álmodta, hogy maga előtt látja ismét azt a megterített
 6 IX   |         hogyan feleljek. Hát nem látja, hogy kétségbe vagyok esve,
 7 X    |          gondolod, azt senki sem látja?~– No, ha elvittem, hát
 8 XIII |        sor. Ez az egész állapot, látja.~A cigányleány nedves szemekkel
 9 XIII |          eléje. – „Húgom?” – no, látja, ez szép magától, hogy ezt
10 XIII |         a boldog nő álarca alatt látja a mélyen eltitkolt boldogtalanságot
11 XXI  |    megsérteni, megölni, csak azt látja, hogy Loránd a levéltől
12 XXI  | Jókedvünk legyen! A fulánkot nem látja senki.~– S ki tudja, még
13 XXII |           hanem a szomszéd úrfit látja maga előtt egy másik idegen
14 XXVII|        szereti, még a hibáit sem látja! Hátha igaz?~Úgy csodálkoznak
15 XXIX |       vagy az, Borcsa?~– Én hát; látja kee, ha szeme van.~– Hát
16 XXIX |         el van veszve.~A főbűnös látja magára gördülni az egész