Fezejet

 1 I    |          oly nagyot? – Anyja azt hitte, hogy meg kell őt dorgálnia,
 2 II   |         egymást.~Szegény fiú azt hitte, hogy amnesztiát kapott,
 3 IV   |          hangszer által. Sohasem hitte volna, hogy ezen ily virtuozitással
 4 IV   | nyikorgással, hogy esküdt úr azt hitte, valaki énekel, hogy eresszék
 5 IV   |      egyszer ebédel ma. Képesnek hitte magát e feladattal megküzdeni.~
 6 IV   |          mindjárt.~Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek az ebéden,
 7 VIII |         Gyáli Pepi még akkor azt hitte, hogy árulását nem fogja
 8 XI   |          bennünket magunkra; azt hitte, őelőtte nem akarom e fölfedezést
 9 XI   |    förmedt rám nagyanyám, ki azt hitte, hogy kemény szóval velem
10 XIII |         gyönyörködjem, éppen úgy hitte azt, hogy ő a mindenség
11 XIII |    Loránd arcára pillantott; azt hitte, a színváltozás, mit ez
12 XIV  |        egészen hitt Melanie-nak; hitte, hogy az a közöny, melyet
13 XVIII|   enyelgett: mulatott. Cipra azt hitte, hogy talán ismét közelítenek
14 XXI  |       átváltozott a világ; ő azt hitte, hogy „körüle”, pedig „benne”
15 XXII |    szüksége ebben a pontban. Azt hitte, hogy a legjobban van értesülve.~      ~
16 XXIV |         a költséget ezúttal. Azt hitte, hogy engemet fog bosszantani