Fezejet

 1 I   |  harminchat évesnél. Nagyanyánk, apám anyja, szintén ott lakott
 2 I   | viszonylatban; anyám, nagyanyám, apám, bátyám és én úgy éltünk,
 3 I   |        akkor nagyon sokat adtam.~Apám igen komoly férfi volt;
 4 I   |          gondolatom támadt, hogy apám talán azért viseli magát
 5 I   |      örök kötése mellől, s mikor apám úgy elmerengve ült közöttünk,
 6 I   |        megcsókolá homlokát, mire apám hirtelen más arcot látszott
 7 I   |       egy percre is le nem vette apám arcáról, s valahányszor
 8 I   |          is hagyhatta szó nélkül apám szokatlanul felhangolt kedélyét.~–
 9 I   |    szoktam örülni – válaszolt rá apám.~Falura megyünk! Ez nekünk
10 I   |      Hogyan lehessen az, hogy az apám meghalt?~– Menjünk anyámhoz –
11 I   |    azután megint újból kínzott:~„Apám meghalt, és mi ma délután
12 I   |     értünk.~Azon a szekéren volt apám koporsója.~Tehát ez volt
13 I   |         amit titokban sirattunk. Apám koporsója.~A négy béres
14 II  |          is mészárosnak adott az apám elébb. Kitanultam az egész
15 XI  |  anyámnak volt ez kedvenc színe, apám is nagyon szerette azt.~
16 XIII|      szegény cigányleány vagyok; apám, anyám, minden pereputtyom