Fezejet

 1 I    |                ház lehet az, aminek az ajtaját így elszőheti a repkényinda,
 2 I    |               ez a szomorú ház, aminek ajtaját egy-egy emberélet-időn át
 3 II   |               magányos házhoz, melynek ajtaját újra keresztülszövi a repkény,
 4 II   |      liszttartó hombárba, rám zárja az ajtaját, s otthágy reggelig; – vagy
 5 IV   | letisztíttassam!~– Tessék betöretni az ajtaját.~– Ugyan már nem sajnálna
 6 VIII |             hevesen nyitotta fel annak ajtaját, s hányt-vetett ékszerei
 7 VIII |              becsukta maga után Loránd ajtaját, Loránd odaállt összefont
 8 XXIII|               mind megvénülve. A hintó ajtaját még mindig az öreg Márton
 9 XXIII|               szomorú házhoz.~A kripta ajtaját tíz év alatt ismét befutotta
10 XXIV |              úr pedig megfogta a hintó ajtaját, s ily szókat mondott a
11 XXV  |          fölnyitogatva, felemelé nehéz ajtaját, a gyertyát maga mellé helyezve
12 XXVII|           megérkezünk, a cselédház két ajtaját elálljátok! Aki ajtón vagy
13 XXVII|             Nagy csendesen nyitotta ki ajtaját, hogy ne nyikorogjon. Loránd
14 XXIX |                odabenn is minden szoba ajtaját külön bezárolta.~Azután
15 XXX  |               Miért nyitottad ki a ház ajtaját? Mit kerestél künn a kertben?”~
16 XXXII|                mellett befalaztatom az ajtaját.~Ne kérdezzék gyermekeim,