Fezejet

 1 I    |                  elsőbbnek adott igazat; ahhoz csatlakozott. Amit a honfiak
 2 II   |            bennünket legalább egy percre ahhoz a magányos házhoz, melynek
 3 II   | belecsimpajkózott a karomba, s odahúzott ahhoz a kicsi karszékhez, amelyről
 4 II   |            darabokat. Jó szemmérték kell ahhoz, hogy se a gazdát, se a
 5 II   |                lenni!~Márton legény most ahhoz fogott, hogy a sütőlapáttal
 6 III  |                fogadást tettem. – Szabad ahhoz nyúlni az ifjaknak is, kivált
 7 V    |                  vár rá holnap? Vagy tán ahhoz van szokva, hogy csak minden
 8 VIII |                akar puszta kézzel nyúlni ahhoz, akit vár?~Most az utcaajtó
 9 X    |                  el azt, akiért küldtek, ahhoz, aki érte küldött. Én másfelé
10 XII  |            szereti az imádkozókat.~– Nem ahhoz. Topándy úrhoz.~– No, azt
11 XII  |             imádkozni? – Sok idő kellene ahhoz? Mi?~Loránd mindig jobban
12 XIV  |                 különösen megakadni.~Óh, ahhoz nem értenek még egy tizenhét
13 XVIII|                 nagyon hozzá van esküdve ahhoz a pipához, hogy egy percre
14 XIX  |              volna.~Mennyi lemondás kell ahhoz, hogy egy szép, életvidám
15 XXVII|                 minő varázsigék kellenek ahhoz, hogy az a nagy szellem,
16 XXX  |              költői mondatokkal előtted: ahhoz én nem értek. Én csak érezni