Fezejet

 1 I     |      hozzám.~– Velem jöhetsz; vedd a pálcádat és köpenyedet!~
 2 VI    |    lesz! – gúnyolódék Pepi. – Vedd el tőle, Loránd, nézd, hogy
 3 VII   | húszast.~– Mit akarsz?~– Csak vedd el – monda ő. – Nem én adom,
 4 IX    |    Azt mondani: ha tied lett, vedd el; haszonbérbe ne bírjam
 5 XIII  |  valót és az átalag vinkót; – vedd át, majd a juhász megtanít
 6 XIII  |   gyötör, meghalni nem enged. Vedd át tőlem e hagyományt, hadd
 7 XX    |   kronológiai tanulmányaidat. Vedd elő az órádat, s igazítsd
 8 XX    | Loránd a hajdúnak kiáltott.~– Vedd elő a táskámból a pisztolyaimat!~
 9 XXII  |      ne tessék rajta nevetni. Vedd a kalapodat, Dezső, elég
10 XXVI  |    még nem ok arra, hogy nőül vedd.~– És olyan hű hozzám. Sok
11 XXVI  |     Ez sem ok arra, hogy nőül vedd.~– És mert felyül vagyok
12 XXVI  |     Ez sem ok arra, hogy nőül vedd Ciprát. A szomszéd gróf
13 XXVI  |   mind nem ok arra, hogy nőül vedd Ciprát.~– De elveszem, –
14 XXVIII|    háznép forog.~– Gyere hát! Vedd azt a puskát! – szólt az
15 XXVIII|    most neked ez a feladatod: Vedd a dupládat, és eredj föl