Fezejet

 1 I     |        azokkal a nagy, szemrehányó szemeivel. Nekem aztán nem kellett
 2 I     |        fényébe mélyedt nagy fekete szemeivel, mintha abból idézne vissza
 3 I     |    boltozatra írt évszámot kereste szemeivel, mit olvashatlanná tett
 4 II    |         kuncogott, de gonosz hamis szemeivel akkor is a szemem közé nevetett.~
 5 II    |           növelte a grószmama, aki szemeivel először a pereces tálat
 6 II    |        útjából; egypárt köhintett, szemeivel sebesen pillogatott, s aztán
 7 III   |      megtépássza. Elértettem, amit szemeivel mondott. Gyávának, nyomorult
 8 X     |          pohárból, miközben meredt szemeivel folyvást rám nézett.~– Én
 9 XI    |           volt, és olyan halovány.~Szemeivel szinte vonni látszott magához.
10 XIV   |       Maguk? – szólt Cipra, fekete szemeivel élesen nézve Topándyra. –
11 XVI   |           arcába nézett nagy, okos szemeivel, s megtudta annak minden
12 XVII  |     kifejezésteljes, mindent mondó szemeivel. – Azok a szép, mindent
13 XIX   |            nyári hajnal mosolygású szemeivel, s gyermeteg derültséggel
14 XXVIII|      derekának, ellenfelét keresve szemeivel és nem találva sehol.~Perc
15 XXIX  | várakozással nézett és hallgatott. Szemeivel az éjszakán keresztül akart