Fezejet

 1 I   |   aludjak csendesen tovább. Nagy szél támadt, az egy nyitva maradt
 2 I   |       csinálni valamivel, hogy a szél be ne fújjon rajta, édesanyánk
 3 I   |      végén, miket úgy hajtogat a szél, mintha valami nagy, nehéz
 4 I   |          elboríthassa az eget; a szél egyre fújt. Én azt mondtam
 5 I   |   mondtam bátyámnak, hogy csúnya szél fúj, s ő azt mondta rá,
 6 I   |         mire jó nekünk ez a nagy szél, azt nem bírtam kitalálni.
 7 I   |  másiknak:~– Lám, ez az átkozott szél is azért fúj most ilyen
 8 I   |     szénát egyre hányták, a nagy szél a folyosóig hordta a polyvát,
 9 IV  |  nyugatról keletre hidegen fúj a szél”. Vége az, hogy a Duna vize
10 IV  |        elborong rajta. A pusztai szél az, melyről senki nem tudja,
11 V   |     nádason zizegve csap végig a szél, s egy percre elhallgat
12 V   | repkedett jobbra-balra, mintha a szél lebegtetné.~A kazal odújából
13 X   |       Duna-parton végig, a hideg szél ellen kabátja szárnyával
14 XXVI|           felgyűrt ingujjam, két szél kötényem?~– De nem bizony.
15 XXXI|        szomorú várakozás volt. A szél zúgott az ákácok között,