Fezejet

 1 I     |         lélegzetet vett, és halkan rebegé fülembe:~– Meghalt az atyánk.~
 2 I     |       csendesen ingatva.~Csendesen rebegé:~– Éppen ilyen volt gyermeknek.~
 3 I     |             Neveld jól fiunkat!” – rebegé; s azzal az idegen úrhoz
 4 II    |      arcomat megcsókolta, e szókat rebegé fülembe suttogva:~– Édes
 5 XI    |         kezét feje fölé kulcsolva, rebegé izgatott, látnoki elragadtatással:~–
 6 XIII  |        keblén kezeit, és áhítattal rebegé:~– Szeretnék imádkozni tudni.~–
 7 XV    |            s kezeit összekulcsolva rebegé:~– Jézus, Mária! mi történt? –
 8 XV    | megtréfálni.~– Hogy megrémültem! – rebegé Melanie, két kezét hullámzó
 9 XVII  |             ugyebár?~– „Loránd!” – rebegé egyszerre három hang.~–
10 XVII  |           felé forgatott szemekkel rebegé, hogy ily jó rokonnal csak
11 XXVIII|           vér.~– Menjen! Menjen! – rebegé a leány. – Gondoljon a maga
12 XXVIII|            Ne! Ne! Ne bántsa azt – rebegé a leány –, annak ott kell
13 XXVIII|           nézett rá.~– Menjen ön – rebegé. – Menjen innen: különben
14 XXX   |               És egy haldoklóval – rebegé utána Cipra.~– Nem, nem
15 XXXII |        Tehát mégsem oda… nem oda – rebegé hagymázos lélegzettel –,