Fezejet

 1 I     | emlegetni. Óh, mennyi öröm vár ránk holnap!~Nagy csoda lesz,
 2 I     |    harmadikban nagyanyánk jött ránk szembe.~Nem láttam arcán
 3 I     |       ki mellettünk elhalad, s ránk bámultában elfelejt köszönteni;
 4 I     |     előtte álltunk.~Nem nézett ránk, folyvást a lámpa fényébe
 5 II    |      egész háznál minden ember ránk varrott, mosott, vasalt
 6 II    |       afelől, hogy gondja lesz ránk, és szigorúan fog velünk
 7 III   |     tény nagyságától, hogy aki ránk nézett, bizton azt hihette,
 8 VI    |       bajuszával nem féltékeny ránk, te ne légy az.~Én azt vártam,
 9 VII   |      is képes voltam felfogni: ránk, kik egyszerűen lemásoltuk
10 X     |   szemekkel, amiket még jobban ránk meresztett, amint így kocogtatás
11 X     |         s az is ijedten meredt ránk, mintha még egy orra akarna
12 X     |      Tudod, hogy egyet hagyott ránk apánk, amin nem osztozhatunk
13 XIII  |      te engedd meg nekem, hogy ránk, gondolkozó, gondolataikat
14 XV    |       lesz, ha az éjjel vigyáz ránk, hogy el ne lopjanak bennünket.~–
15 XXVIII|      hogy jól védjük magunkat, ránk gyújtják a házat, s úgy