Fezejet

 1 I    |          hallotta azt. Ha édesanyánk nyájasan vállára borult, ha bátyám
 2 II   |            hogy átment nagyanyámhoz, nyájasan odasimult hozzá, kezét csókolgatta,
 3 II   | gyermekjátékokkal; bennünket is igen nyájasan fogadott, s jól emlékezem
 4 III  |              ez a gyermekszáj tudott nyájasan mosolyogni biztató szelídséggel;
 5 IV   |            kellemetlenül görbe.~Igen nyájasan szorított kezet a vendég
 6 VII  |        keresztül, az meglátott, nagy nyájasan odajött hozzám, megcirógatta
 7 XVIII|            Remélem – szólt a vendég, nyájasan nyújtva Loránd elé kezét –,
 8 XVIII|   újjászületésed” ünnepére!~És ismét nyájasan megszorítá Loránd kezét,
 9 XX   |              gömbölyű ajkaival olyan nyájasan tudott mosolyogni.~Loránd
10 XXI  |            aki leugrott a szekérről, nyájasan nyújtva a leánynak kezét.~–
11 XXV  |            Kandúr – szólt Sárvölgyi, nyájasan cirógatva a rabló barna
12 XXV  |              meg, mint mások. Mindig nyájasan álltam veled szóba, s gyakran
13 XXVI |    tojáshabot veri, s az üdvözli oly nyájasan. Azt várta, hogy legalább
14 XXVII|             meg majd az úrfitól nagy nyájasan: „No, fiacskám, kedves purdém,
15 XXIX |             Jó napot, hugám! – szólt nyájasan a háziúr.~– Még hugámnak