Fezejet

 1 IV   |     úgy is jó lesz.~Topándy úr nevetve fenyegeté meg ököllel az
 2 IV   |        Megadom az árát – szólt nevetve Topándy. – De ugyebár, mégiscsak
 3 IV   |        is azt értettem – monda nevetve az ateista.~– Micsoda? –
 4 X    |       találtam – szólt az öreg nevetve. – Jaj be jó mulatságom
 5 XII  |  bolond ebben a dologban.~A nő nevetve mondá e szavakat; azután
 6 XIII |    megalkudtunk – szólt nagyot nevetve Topándy. – Majd meglátjuk,
 7 XIII |   csókolja a kezét. Az úrhölgy nevetve, tréfás negéddel nyújtá
 8 XIII |   teljesített volna; s amit ha nevetve elutasított magától, senki
 9 XIV  |  találta.~– Ahá! – szólt hozzá nevetve – maga éppen tanácsot tart
10 XIV  |      Gratulálok hozzá! – szólt nevetve Loránd.~– De igen. Nekem
11 XV   |         kinek szívből.~Topándy nevetve nézte őket. Nem bánta, akármi
12 XVI  |           Ahá! – szólt Topándy nevetve. – Értem. Úgy jöhet, hogy
13 XVIII|        egymáshoz.~Loránd pedig nevetve, vigadva gondolt arra, hogy
14 XVIII|        hadvezér – szólt Loránd nevetve –, milyen szépen elfogtam
15 XXIX | Sárvölgyi elé; a cigányasszony nevetve mutatott a megölt ártatlanra.~