Fezejet

 1 X   |     Mondanék én valamit. De nem mondok semmit. Hanem nagyon jól
 2 XI  |  lesznek tanúim arra, hogy amit mondok, mind igaz, és úgy történt;
 3 XI  |        akkor majd ha visszajön, mondok neki valami helynevet, ami
 4 XII |            Hát tudod mit, diák; mondok valamit. Ne menj te most
 5 XIII|         hogy tegye azt, amit én mondok – szólt a hölgy, agyonsújtva
 6 XIII|     nehogy azt hidd, hogy mesét mondok, a nevét is tudathatom veled:
 7 XVI |        halavány. Jőjön, majd én mondok magának szerencsét.~– Szerencsét?~–
 8 XXI | szívedet.~– Nem olyan hirtelen. Mondok neked valamit.~– Hallgatom.~–
 9 XXV |       kegyelmesek, ahogy igazat mondok!~– Akkor megölöm mind a
10 XXV |      lásd, hogy én neked igazat mondok! Tartsd a süvegedet, és
11 XXV |       akit keresek.~– Még egyet mondok. Jó lenne, ha elébb parancsolhatnál
12 XXV |     Hallgass rám! Tedd, amit én mondok! Ne sokat kutasd az elrablott
13 XXVI|      nem beadni való szer, amit mondok, hanem csak egy kis babona.~–
14 XXVI|       is hallgassátok meg, amit mondok! Melyitek ne akarná azt
15 XXXI|   rajtam, kérlek, ha bolondokat mondok! – De a halál igazán furcsa