Fezejet

 1 I     |       eltaszított mindkettőnket magától; mi borzadva bújtunk egymás
 2 VIII  |         száz mérföldnyi távolba magától.~Hermine csakugyan ékszereit
 3 XII   |  Gyilkolt? Vallja meg! Én azért magától meg nem ijedek, s el nem
 4 XIII  |    Húgom?” – no, látja, ez szép magától, hogy ezt is hozzáteszi.~
 5 XIII  |       jobban fél Ciprától, mint magától az uraságtól, s ha véletlenül
 6 XIII  |     amit ha nevetve elutasított magától, senki sem lesz, aki azt
 7 XV    |      azt; – azután eltaszítá őt magától mind a két kezével, s kiment
 8 XVI   |    távol tartotta őt és szülőit magától?~Ezt meg kell még gondolni
 9 XVIII |        én rákezdem.~– Az persze magától értődik, hogy itt fogsz
10 XXIII |      sokallná ezt a boldogságot magától, nekiförmed Henriknek.~–
11 XXV   |         De a cigány nem engedte magától így elvonatni a szót, még
12 XXVI  | kedvesem.”~„Ha az ajtó kinyílik magától, felőlem gondolkoztál akkor,
13 XXVIII|   hasznát többé, s elhajítá azt magától; s ő is puszta kézzel fogadta
14 XXVIII|  kartávolságnyira bírta tartani magától.~– Hát nem engedsz magadhoz
15 XXXII |         vallá meg előttem.~Félt magától, és félt attól a csendes