Fezejet

 1 II   |            Bonum manum pergo! – Lássa, én többet tudok diákul,
 2 II   | megdicsérte, hogy jól van.~– No lássa – szólt hozzám Márton –,
 3 II   |         mind egyforma legyen.~– Lássa, nem kell neki, csak itt
 4 IV   |       hirtelen eltávozott.~– No lássa, tekintetes öcsémuram, utoljára
 5 IV   |       csodálatos finomsággal.~– Lássa – szólt a fiatal hölgy –,
 6 IV   |        fejét rázva haragosan.~– Lássa, ez az én öreg pajtásom,
 7 IX   |    korán megérni.~Inkább azokat lássa jönni, mint e csendes, vértelen
 8 X    |       fogok kezdeni.~– No hát – lássa, hogy az öreg Márton legénynek
 9 XVI  |  intézte e kérdést a szívhez.~– Lássa ön: már az elég nagy ok
10 XVI  |       megkérdezze tőlem, mi az: Lássa ön, nekem van anyám, és
11 XVIII|     diadaluk ne legyen azoknak; lássa meg ez a nyomorult, hogy
12 XVIII|        kitálalhatni. Az a másik lássa, hogy hová repült ő, míg
13 XXI  |        pedig még mindig védi. – Lássa: én ilyen bolond vagyok.
14 XXIII|        régen-régen elhagyta, és lássa, érezze, hogy amíg ő egy
15 XXIV |         Ha nincs szíve, a leány lássa: legyen neki több! Őrizze