Fezejet

 1 I    |           ölébe ragadt, letérdelt elém, és elkezde hevesen sírni,
 2 II   |         az a vakmerő leány erővel elém rakott, a zsebembe csúsztatnék,
 3 II   |         az a kis démon hajlik oda elém, s ugyanazt a kérdést ismételve,
 4 III  | tökéletesen azt az ideált állíták elém, akit én képzeltem magamnak
 5 III  |          kéz, mit csókra nyújtott elém, átlátszó volt, mint az
 6 III  |          oly csábítóan szikrázott elém; kis szomszédném olyan bűbájosan
 7 VII  |      csomag apró betűs írást tett elém e szókkal:~– Ezt itt másold
 8 VII  |     Lemásolni való iratokat adtak elém, megfizettek érte; én elfogadtam
 9 X    |           ablakból, eltűnt onnan: elém sietett.~Az ajtónál szemközt
10 X    |              kiálta rám Loránd, s elém állt összeszorított ököllel.~
11 XI   |          mentő kezét; s hogy állt elém villogó szemekkel a büszke,
12 XI   |       Szegény anyám odatérdelt le elém, átölelt, összecsókolt,
13 XI   |        Dezső! – szólt ekkor Fánny elém állva. – Te azt mondtad:
14 XVIII| megvénültél annyi idő óta, s most elém állsz mint a hajdani tacskó.
15 XX   |     egészen más alakot állítottak elém, mint amilyennek én szoktam