Fezejet

 1 I     |            Loránd, puskáját karjára vetve. Sietve haladtunk a kutya
 2 II    |             még egy búcsúpillantást vetve a fertelmes, megemészthetlen
 3 IV    |             tisztviselő, gallérjába vetve hátra a nyakát tekintélyesen. –
 4 VIII  |         hideg ágyba. A nyolcadik is vetve.~– Legyen úgy – monda Loránd –,
 5 IX    | kikerülhetetlen. A nyolcadik ágy is vetve van már; – de azt ne tudja
 6 XII   |                szólt a nő, durcásan vetve magát hanyatt a székben. –
 7 XIV   |           Óh, ennek is jól meg lesz vetve a fejealja, hogy minden
 8 XV    |           hideg érzéketlenséget nem vetve ellenében; s hogy uralkodik
 9 XX    |         azonban rettenetes vám volt vetve a Lajtán túl. Az ajándékvevőknek
10 XXI   |            mosni az orgyilkost, rám vetve a vádat, hogy megöltem magamat
11 XXII  |      Bálnokházyné, szúró tekintetet vetve oldalvást Lorándra. Ez neked
12 XXVIII|         sebesült leánynak jól van-e vetve a feje alja.~– Loránd! –
13 XXVIII|         hirtelen a rabló dereka alá vetve, annál fogva felkapá őt
14 XXIX  |             fel, tekintélyét súlyba vetve, Sárvölgyi úr. – Amit és