Fezejet

 1 I    |        Ha édesanyánk nyájasan vállára borult, ha bátyám megcsókolta
 2 I    |     és köpenyedet!~Ő puskáját vállára vetette, s kutyát is hozott
 3 I    |    megfogta kezemet, s bátyám vállára támaszkodva, lejött velünk
 4 II   |       leereszkedő barátsággal vállára téve kezemet, odanyomtam
 5 VIII |      alkalommal ráveregetek a vállára, s azt mondom neki: „Uramöcsém,
 6 IX   | Hermine odatette kezét Loránd vállára, s reszketve súgá~– Önt
 7 X    |  őrült.~Én odaléptem hozzá, s vállára hajtottam fejemet.~– Kedves
 8 XIII |     Topándy, két kezét Loránd vállára téve. – Ezt az eszmét én
 9 XIV  |     te – monda Melanie, Cipra vállára hajolva szelíden.~Cipra
10 XVII |        kesztyűs kezével annak vállára támaszkodva.~– Kedves urambátyámat
11 XVIII|        forró arcát odafekteté vállára, s együtt sétált vele.~Szegény
12 XVIII|   Loránd, tréfásan ütve Gyáli vállára – most már mégis meg kell
13 XX   |     tudott mosolyogni.~Loránd vállára ütött.~– Hallod-e ezt, Pépó?
14 XXIII|   hozzájuk, s mind a kettőnek vállára téve kezét, sóhajtva mond:~–