Fezejet
1 I | abban versenyeznek, hogy ki szereti jobban a másikat,
2 I | csendesen – szólt bátyám, ki mellettem való ágyban feküdt,
3 I | ijeszteni. Mi mind megyünk ki falura mulatni: s te csak
4 I | megfogta kezemet, s vont ki magával a negyedik szobába.~
5 I | hogy várjak szobámban, és ki ne mozduljak addig, míg
6 I | fognak szállítani.~– Hová?~– Ki, a falura. Itt benn maradj,
7 I | előtt a vén asszonycseléd, ki az imént odabenn virrasztott.
8 I | mint mindennap. Szemei ki voltak ugyan sírva, hanem
9 I | kik csodálkozva néznek ki az ablakon, egy-egy ismerős
10 I | ablakon, egy-egy ismerős arc, ki mellettünk elhalad, s ránk
11 I | amit még senki sem talált ki: miért nincsen némely halottnak
12 I | fényt, hogy nem látszhatott ki a kertből. Csak a mi számunkra
13 I | mikor gyermeket szidnak, ki megvágta késsel a kezét.
14 I | fejemre!~Ide hoztuk apámat, ki meghalt rögtön, erőszakosan,
15 I | mely bár ne töltetett volna ki számunkra soha!~Nagyanyánk
16 I | Ákos volt a legidősebb, ki legkorábban megházasodott.
17 I | feledhetlen jó férjem. Nem hull ki könnyem, midőn rágondolok,
18 I | dolgok felett a vendég úrral, ki nem látszott haragos embernek
19 I | mellette ültem, mint nyitá ki hüvelykujjával a kisujján
20 I | rogyott össze.~Úgy hoztuk ki őt, karjainkra véve, a kriptából.~
21 II | csak asszonyok gondolhatták ki; ellentétben azzal a rideg
22 II | elküldenek Pozsonyba. Bátyám, ki már abban a korban van,
23 II | azóta is sok bánat ért, amit ki nem bírtam mondani, de hogy
24 II | megtanítottam beszélni, hogy azt is ki tudtad mondani: „Loránd”,
25 II | itthagynom!~Hát édesanyám, ki folyton beteg, hát öreganyám,
26 II | arra. A nyomorult léleknek, ki beszenteletlen szobájában
27 II | szobájában nem nyughatik, ki nem talál utat a kietlen
28 II | Loránd nyakába borulva jött ki a kapuig, őhozzá suttogott
29 II | amiből én olyasmit vettem ki, mintha a meus filius a
30 II | bizonyos, akivel engemet ki akarnak cserélni.~A Fánny
31 II | ijedtemben.~Azt pedig semmiképpen ki nem kerülhetém. A rettentő
32 II | csupán annyit vehettem ki, hogy mikor hozzám szólnak
33 II | nagyon csóválta a fejét.~Ki ne értené ezt a néma beszédet?
34 II | megszámlálta, hány a perec? Ki hányat fogyasztott el? Hány
35 II | meg, csak azután nevetett ki érte.~Ez a leány mégis csak
36 II | dühvel, fogcsikorgatva kapta ki Fánny kezéből az áldástalan
37 II | tudta azt tőle tagadni.~Én ki akartam tenni jó szívemért –
38 II | segítségére, nem karmolta ki a szememet, hanem inkább
39 II | almát, amit ő csempészett ki számára. Olyan csodálatosnak
40 II | legényekkel. Olyan szépen ki tudta sodrani a kalácstésztát,
41 II | valahol az imádság? No, mi? Ki tud róla?~Valamely fiatal
42 II | nótának vége van, akkor ki lehet szedni a kenyeret;
43 II | Kerl”.~Arcáról nem vehettem ki, mit mondott, a „Kerl”-ből
44 II | azon versenyeznek, hogy ki tud több stiblivel megvedelni.
45 II | válaszolni e jeles férfiúnak, ki buzgalmát az erkölcs védelmében
46 II | ellenállásra talált nagyanyámnál, ki semmiképpen meg nem engedte,
47 II | családunkkal. Loránd húzott ki, de ő sem dicsekedett vele
48 II | férfiú lakását elhagytuk, ki nagyanyámat, velem együtt,
49 III | gondolat, hogy ha a kanalat ki találnám ejteni a kezemből,
50 III | finnyáskodónak nevezett, ki a nagyurak gúnyja által
51 III | De nemcsak én voltam az, ki szemeiből kiolvastam gondolatját;
52 III | Arról meg fogják tudni, hogy ki vagyok. S nem sütöm többet
53 III | az utazóktól.~Az a leány, ki helyemet elfoglalni ment,
54 III | Látszott szemein, hogy ki vannak sírva, s most erőlteti
55 IV | istentagadó, Topándy Samu, ki a Bálnokházy és Áronffy
56 IV | Lankadombra azon célból rendelt ki, hogy egyszer valahára már
57 IV | kurta, rövidtagú termetével, ki egy ideig passzív inerciával
58 IV | merényleteket, s avégett küldött ki bennünket…~– Hogy nekem
59 IV | akasztófa vagy te! Mindig ki tudsz rajtam fogni. Már
60 IV | isten bocsá’, Belzebub! Ki fogná e neveket kanonizálni!
61 IV | kulacsot, amiből sohasem fogy ki a bor. Mind a tekintetes
62 IV | azt a mandátumot. Méressen ki nyolcvan forint ára zabot
63 IV | kiálta fel kacagva Topándy, ki igen nagy örömét találta
64 IV | pattant fel a szolgabíró, ki most kezdte érteni a fakoporsókban
65 IV | én sub titulo „klastrom” ki nem nyitok semmi ajtót,
66 IV | ismert szüleményei: a szabó, ki kecskén lovagol, az ördög,
67 IV | kecskén lovagol, az ördög, ki a rossz asszonyokat elviszi,
68 IV | szolgabíró. – Mi válogassuk ki ebből a kazalból, hogy melyik
69 IV | én még olyat, gondolok én ki majd valamit, hogy vason
70 IV | egy bataillon katona jön ki értem, s megtesznek a porkoláb
71 IV | Vesszek meg, ha még ezt ki nem csinálom. Ha úgy egy
72 IV | ócska Pilátus-szobor volt, ki a hajdani kálváriáról maradt
73 IV | még azt sem tudja, hogy ki volt Pilátus.)~Topándy mértéktelen
74 IV | mértéktelen hahotában tört ki. Azután, mint aki a bántalmat,
75 IV | egy olyan derék férfiúnak, ki állomásától meg lett fosztva,
76 IV | fiatal hölgy éneke mellé, ki mintha zongora mellett ülne,
77 IV | aranykösöntyűs kezeivel veri ki a dallamot a panaszos hangszerből;
78 IV | egyszerre oly kacagásba tört ki, hogy ha hirtelen meg nem
79 IV | felőle valamit, hogyan jutott ki az utcára ebből a házból.
80 IV | bárcsak senki se nyitná ki, míg végre csoszogó léptek
81 IV | vallatni a kívül levőket.~– No, ki a?~– Hát mink vagyunk.~–
82 IV | meg kell kérdezni, hogy ki van odakinn.~– Jól van,
83 IV | megboldogult lelkéért. Ne verjék ki belőle, kérem, mert akkor
84 IV | magasztos! Egy Krisztus-kép, ki a Golgotára vitt kereszt
85 IV | látvány a farizeus lakása, ki körülrakja magát szentek
86 IV | csemegévé emeltetését tűzte ki feladatául, azóta nem nézheti
87 IV | Borcsa asszony, vigye ki ezt is. Nem eszik belőle
88 IV | mindannyiszor megfeküdte az ágyat. Ki kellett mondania, hogy ha
89 IV | forró vízzel kergetik is ki a házból, de ő ehhez hozzáharapni
90 IV | mellett; miért ne mondanók ki mi is őszintén, minden hipokrízis
91 IV | ilyen kifakadásban tört ki:~– Nem bizony, lélekáldotta!
92 V | nélkül.~Pedig még jó szemmel ki lehet venni a kastély tornácáról
93 V | hogy a kazalból füst jön ki. S az ott jó hely lehet.
94 V | nappal sem kerülgették; ki lehet az a merész, aki azt
95 V | táncolta kísértettáncát tovább. Ki tudja, minő mulatság ez
96 V | sárkányokon, nem hullott-e ki a por a serpenyőből, s nesztelenül
97 V | paripa azt is tudta már, hogy ki a betörő: érezte szagáról.
98 VI | nyelvemről a bőrt, de azért ki nem adtam a fogam közül
99 VI | a csibukot, míg fenékig ki nem égett a dohány.~Ez volt
100 VI | a markába. – Nos, találd ki, mi ez!~– Bánom is én, akármi.~
101 VI | anyám! Te szent, te mártír, ki annyit szenvedsz, annyit
102 VII | országgyűlési fiatalság ki akarja szabadítani, akiket
103 VII | Vagy engem, vagy Lorándot ki fognak tiltani az iskolából.~
104 VII | kicsapott diákot kísérnek ki társai a városból penitenciás
105 VII | semmi iskola be nem fogad, ki szülői házába visszatérni
106 VII | s azt a benyomást hozta ki magával, amit odabenn felvett.
107 VII | leírók egymás után vallottak, ki kitől kapta a lemásolandót,
108 VII | hajtat is nekem, nem térek ki neki. Ki előtt remegve álltam,
109 VII | nekem, nem térek ki neki. Ki előtt remegve álltam, mikor
110 VII | előtte.~– Arra felelj, hogy ki adta a kezedbe azt az írást,
111 VII | szigorú ember az, aki minket ki akar segíteni a partra,
112 VII | könnyebb nekem bűnhődnöm, ki nem tudtam a célt, mint
113 VII | haragos igazgató tette ki magát legjobban amellett,
114 VIII | nem bizonyíthatja. Öccse, ki lemásolta, nem vallott ellene
115 VIII | hatóság kezébe jutott.~– S ki adta azt oda? – kérdé indulatosan
116 VIII | inkább éppen abban fáradok.~– Ki fogja őt menteni?~– Azt
117 VIII | dühösködöm érte; nem ugratom ki az ablakon, nem állítom
118 VIII | kezd hirtelen aláhajlani. Ki tudja, mi történhetik még?
119 VIII | Loránd még ez nap nem volt ki a házból; nem tudott felőle
120 VIII | országgyűlési ifjak egy része, ki az elfogatásokról neszt
121 VIII | kedvetlenül sompolygott ki a szobából. Azt gondolta
122 VIII | találni, hogy én veled, ki képes volnál olyanforma
123 VIII | vetjük neveinket, amelyiké ki lesz húzva, az kötelezi
124 VIII | esztendeig. Akinek a neve ki lesz húzva, főbe lövi magát –
125 VIII | kitérsz.~– Jól van, nem térek ki! – szólt ingerülten Loránd,
126 VIII | belevetették egy kalapba.~– Ki húzzon sorsot?~– Te vagy
127 VIII | tulajdon testvére húzza ki a halálsorsot!~– Neki ártatlan
128 VIII | sorsot húz.~– Igen. Lépj ki, öcsém, egy percre az ajtón,
129 VIII | tartva a kalapot. – Húzz ki egyet belőle; bontsd fel,
130 IX | csapjon! A boltozat zárköve ki van véve, utána fog omlani
131 IX | lángja a parázs fölött nézett ki néha kíváncsian, mintha
132 IX | mondják.~„Loránd!”~– Hah! Ki az?~Nem egy a halottak közül,
133 IX | valami kárt tett gyereket.~– Ki szól itt anyja házáról?
134 IX | Önnek messze kell futnia; ki a külföldre.~Loránd igen
135 X | tenni képes; – eszközölje ki, hogy ne üldözzék, ne fogják
136 X | Mártont, hogy bocsásson ki az ajtón.~– Nono! Discipulus
137 X | mertem Lorándot előhozni. Ki tudja, kiben mi lakik?~Aztán
138 X | szavak után hogy jutottam ki az utcára, nyitottak-e előttem
139 X | öreg Mártonnak! Hát beszélt ki valaha valamit az öreg Márton?
140 X | Kiabálni fog-e az utcán, hogy „ki látta a bátyámat”?~Én igazán
141 X | hát honnan számíthatja ezt ki mind ilyen pontosan?~Márton
142 X | Márton. – Hanem egyet kötök ki csak az úrfitól. Maga ne
143 X | fogja tudni, jobbra térjen-e ki, vagy balra. Ráfogok valamit,
144 X | mentünk neki, melyet ha ki akart valaki nyitni, elébb
145 X | rajta, különben nem nyílt ki. Márton legény már ismerni
146 X | fecskendőért, ha tűz üt ki valahol. Még ha a Malomligetben
147 X | Láthatólag összerezzent.~– Ki látott?~– Ne félj! Az, aki
148 X | elkeserített. Magamon kívül jöttem. Ki kelle törnöm.~– Igen! Mert
149 X | asszonnyal, akinek férje van!~– Ki mondta ezt neked? – kiálta
150 X | beszélni. Más az.~– Mi és ki?~– Bálnokházy az, aki miatt
151 X | Hallottam a bérkocsistól, ki az útitáskát utána emelte: „
152 X | hogy ő most nevet, azt én ki nem mondhatom. Nevetése
153 X | tettél más pénzével fizettek ki.~– Mi-it? – hőrögetett alá
154 X | hozzám eljött.~– Legelébb is ki Pozsonyból, öreg.~– No,
155 X | kiáltása hangzott a távolból: „Ki vagy? Őrjárat el!” S nemsokára
156 X | törtem, megadom az árát. Ki mondja azt, hogy én ordítok?
157 X | szabadult meg? – kérdezém én, ki nem találtam olyan dicsőnek
158 X | összeölelkeztünk. El kelle válni. S ki tudja, mennyi időre?~Márton
159 X | hegyi útban eltűnt előlem.~Ki tudja, mikor látom őt újra?~
160 X | Mócli?~– Hát azt tudja, hogy ki ült a hintóban? – Találja
161 X | ült a hintóban? – Találja ki! – Hát a madame.~– Bálnokházyné?~–
162 XI | anyai szeretet mélységét ki tudná fejezni!~Szegény anyám
163 XI | felemelte fejét, s mint ki a túlvilágról tér vissza,
164 XI | egy rangbeli férfinak, ki őt, mint rokona, házába
165 XI | kapott nagyanyám keze után, ki maga is oly fehér lett e
166 XI | fel a szót anyám helyett, ki nem volt arra többé képes.~–
167 XI | azt hittem, hogy ugyanaz, ki kegyetekkel Loránd eltűnését
168 XI | feltalálhassam; két szegény iparos, ki munkáját hagyta abba azért,
169 XI | volt Loránd, hanem más.~– Ki lett volna?~– S nem tudná
170 XI | Bleinberg német színész, ki őnagyságát Bécsig elkísérte –
171 XI | zongora: nem hallatszik ki tőle az utcára, mikor pörpatvar
172 XI | fölfedezést tenni.~– Ne menj ki, jó Fánny – szóltam én hozzá. –
173 XI | förmedt rám nagyanyám, ki azt hitte, hogy kemény szóval
174 XI | összefutottak anyám ápolására, ki iszonyú kínokat szenvedett,
175 XI | s onnan egyenkint jöttek ki hozzám, ki folyvást az ajtófélen
176 XI | egyenkint jöttek ki hozzám, ki folyvást az ajtófélen álltam,
177 XI | szépen kérlelni, hogy mondjam ki azt az egy szót, ami anyámat
178 XI | majd megint Fromm papa, ki igen bölcs okoskodásokkal
179 XI | ilyen ígéretet csikarjon ki?~– Azt én nem tudom. Hanem
180 XI | tüzes harapófogókkal is ki bírja csikarni tőlem.~–
181 XI | Megálljunk! Ezen az alapon talán ki lehetne alkudni.~– Nehéz
182 XI | Óh én Uram, Istenem! ki gyermekekre bízod a te akaratodat;
183 XII | mint hogy az a vándor, ki előttünk siet, éjszakára
184 XII | iparkodni kell annak a lovasnak, ki háta mögött jön, hogy kocogva
185 XII | eddig, hogy visszanézzen, ki jön a háta mögött.~Mikor
186 XII | menj te most Csegére; térj ki ide a juhászhoz, ahol azt
187 XII | szolgálóval; a kocsisnak is küld ki általa a maradékból. Talán
188 XII | elköltöttem vásárfiára; számold ki, mennyi marad hát!~– Nem
189 XII | lesz köszönet.~– Hát kutasd ki az egész hintót; amit találsz
190 XII | nemcsak a hintót kutatom ki, hanem tégedet is a bőrödig!~–
191 XII | civódnék durcás feleségével, ki annak minden követelésére
192 XII | megtámadója felé, s kezét ki akarta azéból szakítani.~
193 XII | alkalom, melyben a sors átkát ki lehet játszani: a saját
194 XII | kilincsét, s mikor aztán végre ki tudta azt nyitni, a halálos
195 XII | mint akit kergetnek, futott ki az udvarra, s néhány perc
196 XII | képet látott maga előtt, ki tréfás hangon kérdi tőle:~–
197 XII | istentelenségeimért zártak ki az iskolából. Nem vethetünk
198 XII | hát menjünk!~A szolgáló, ki előkuporodott a pad alól,
199 XII | Az ifjú arról a nőről, ki a rablóval enyelgve dacol,
200 XII | küzd; aztán a rablóról, ki üres pisztollyal jön fosztogatni,
201 XII | fosztogatni, és ismét a nőről, ki hatóság alatt nem ért mást,
202 XII | pedig arról az ifjúról, ki tud küzdeni, mint egy hős,
203 XIII | csókolva neki. Lorándra pedig, ki a kocsis mellől szállt le,
204 XIII | meglátjuk, hogyan álljuk ki egymás barátságát. A szegődést
205 XIII | Györgynek híják az inast, aki ki fogja szolgálni; a kocsisok
206 XIII | zsivány rajtunk rontott, aztán ki akart rabolni. A pénzt már
207 XIII | ragyogott elő. – Jó, hogy ki nem ütötte egypár fogamat!~
208 XIII | mint egy szegény ember fia, ki az apja házánál tanulja
209 XIII | szemekkel tekinte Topándyra, ki mosolyogva hallgatta őszinte
210 XIII | körül. Benne föltalálta azt, ki tudományos szenvedélyét
211 XIII | villanyszikrákat csalt ki ruhájából, kezeiből. Sőt
212 XIII | ismeretsége volt már. Ez is ki volt hát törülve emlékéből. –
213 XIII | a pietásokat külsőleg is ki meri mutatni a szkeptikus,
214 XIII | barátja nevét – szólt Loránd, ki aggódva figyelt a történet
215 XIII | közöttünk, ami a késő vénségre ki szokott hatni. Akkor keletkeztek
216 XIII | mondá: „Fogom a fülét annak, ki bennünket elárult; – ha
217 XIII | határozottan: „Igen”.~– Ki volt azon ember? – kérdé
218 XIII | akit párbajra ő hívott ki. Ez nyomja lelkét. Nem tud
219 XIII | előtt jegyzette el mátkáját, ki igen kedves, szép, szelíd
220 XIII | Törtem rajta a fejemet, ki lehet az, aki az Operencián
221 XIII | szokás és verekedni kell; ha ki akar alóla bújni, kénytelen
222 XIII | évi haladékot eszközöltem ki a felek között. Ismertem
223 XIII | fölöttük.~Áronffy neve jött ki.”~… Loránd merev szemekkel
224 XIII | téged az Isten!~Azon férfi, ki Áronffy szavát bírja, mint
225 XIII | arccal –, hogy az az ember, ki e levelet írta – őrült?~
226 XIII | vele tovább: írd rá, hogy „ki van egyenlítve”, s add át
227 XIII | napsugárt fejére sütni! Nyújtsd ki feloldó kezedet felé most
228 XIII | kezeit leeresztve, nézett ki a világos éjszakába, a szobában
229 XIII | Istennél sincsen irgalom.”~Ki hát az, aki az igaz embert
230 XIV | házirend; Cipra a háziasszony, ki az asztalfőn elnököl; Loránd
231 XIV | a külgazdasági mindenes, ki a háznál lakik, az asztalnál
232 XIV | elébb, hogy milyen szót ád ki, s aki valószínűleg mindnyájunk
233 XIV | haragudni, s aztán olyan könnyen ki hagyta magát engesztelni.
234 XIV | akivel semmi kegyelemre ki nem alkudhatik.~Óh, Ciprától
235 XIV | majd egy vasalót adatni, ki kell vasalnom, mielőtt helyeikre
236 XIV | csillaggal a feje körül, ki könnyező szemét égnek emeli,
237 XIV | megnézte, s nem találhatá ki, hogy készült ez. Nincs
238 XIV | fölvette e tárgyat:~– És ki az az „Az”?~Melanie pedig
239 XIV | vétkeztek mindennap!~Hiszen ki vehetné rossz néven, ha
240 XIV | szembenézni, még utána is nézni; ki róhatná azt meg?~Ah, de
241 XV | csak a másodikat válthatja ki.~Ez órától fogva egészen
242 XV | okosan, szellemdúsan kerüli ki a tréfa nyílhegyét, sem
243 XV | bebizonyítani! Téphetnénk csak ki a szíveinket, s hasonlíthatnánk
244 XV | szenvedély vitte odáig, ahol ezt ki tudta gondolni.~Pokoli gondolat
245 XV | megszelídítetlen ördög tanácsa, ki egy védetlenül hagyott nőszívbe
246 XV | védtelen ember az Isten arcát, ki védi ködoszlop alakjában
247 XV | találkozott Melanieval, ki gyertyáját kezében tartva,
248 XV | kezében tartva, sietett ki hozzá, kérdezve, hogy mi
249 XVI | kapcsolatba az ő eltávozását, ki házunknál lakott, s kinek
250 XVI | kötelez, megtartani bolondság. Ki vetheti szemére, ha meg
251 XVI | szemére, ha meg nem tartotta? Ki ismerhetne rá ezentúl, e
252 XVI | eljátszott akkor?~Bolond volna, ki a rosszak irányában a végletekig
253 XVI | mondaná: bűn! nincs-e Isten, ki ugyanarra azt mondja: „Erény
254 XVI | azon ellenségtől vegye el, ki szeretné őt a hideg földbe
255 XVI | kell még gondolni jól. Ezt ki kell főzni jól.~Loránd nagyon
256 XVI | összeseperte a kártyákat.~– Vessük ki még egyszer! Emelje meg
257 XVI | fogadta el Loránd kezét, ki fel akarta őt a földről
258 XVII | vége van; a boldog ember, ki Tátray Bálint személyében
259 XVII | mit mond az apa emléke, ki hasonló esetben meghajolt
260 XVII | Tisztelt nagysád, íme, ki után annyit sóhajtott… –
261 XVII | házához?~– Házáig – igazítá ki Loránd a mondatot.~– Hol
262 XVII | visszaintegetett Topándynak, ki az ablakból nézett utánuk.~
263 XVII | istentagadó?~– Igen.~– És ön ki tudta őt ennyi ideig állani?~–
264 XVIII | éppen azon asszony által, ki őt legkeserűbben tartozik
265 XVIII | semmi remény az irgalomra! Ki is fogadná el azt: ilyen
266 XVIII | hogy az a fiatal férfi, ki itt tőszomszédjában lakik:
267 XVIII | részt férfitivornyákban; ki tudja, hova jutsz még? Loránd
268 XVIII | hajdú zavarta fel őket, ki jött jelenteni, hogy odafenn
269 XVIII | odafenn egy ifjú úr várakozik, ki Loránd úrfival akar beszélni.~
270 XVIII | várni a hídnál – egészíté ki a meghívást Cipra, s ott
271 XVIII | fogadta.~Az az ifjú gavallér, ki őt úgy sietett legelébb
272 XVIII | derült jókedvben, mint az, ki őt odáig üldözni gyönyörűséggel
273 XVIII | úrnál a toros káposztát.~– Ki lehet az?~– Azt nem tudtam
274 XVIII | megnézték e szóért. – Ugyan ki üldözte volna itt?~– Ki?
275 XVIII | ki üldözte volna itt?~– Ki? Ház ezek a szemek! – szólt
276 XVIII | Ilyen versenyt nem állhatott ki szegény. Igen természetes,
277 XVIII | le a vízbe; Loránd pedig, ki Gyáli háta mögött állt,
278 XVIII | nálunk; azt mind egyszerre ki hagyjuk törni. Tehát velünk
279 XVIII | százféle adomát, hogy kergette ki a jezsuitákat birodalmából,
280 XVIII | ebéd végéig.~Cipra nagyon ki akart ma tenni magáért.
281 XVIII | tudott neki adni. Pedig, ki tudja, mikor ül ennél az
282 XVIII | helybenhagyott, s borravalót osztott ki, hogy azt igyák meg az ő
283 XVIII | igyák meg az ő egészségére, ki holnap nagy örömnapját fogja
284 XVIII | hogy egy percre sem veheti ki a szájából?~Pedig egy búcsúcsókot
285 XVIII | míg jobbjával életét oltja ki, baljával lelkét fojthassa
286 XX | őket lebeszéljem az útról. Ki maradt volna közülök ilyenkor
287 XX | közülök ilyenkor otthon; ki engedte volna el egy percét
288 XX | egy virgonc öregúr szállt ki a kocsiból; fölfelé fésült
289 XX | kirántotta a karját kezemből.~– Ki mondta neked, hogy ezt tedd? –
290 XX | hogy én most sem tudom, ki miről beszélt benne. Annyit
291 XX | fogadását. Jól teszed, Dezső! Ki mit kimondott, legyen ura
292 XX | hogy egyik ember várja ki, míg a másik elvégezte,
293 XX | belesül, s káromkodással vágja ki a kudarcot; amott ül egy,
294 XX | kudarcot; amott ül egy, ki már harmadszor kezdett valami
295 XX | mindannyiszor könnyekben tört ki az általános hahota közepett.
296 XX | hahota közepett. Másik, ki már az egész cimboraságot
297 XX | kolerikus természetű cimbora, ki minden tort verekedéssel
298 XX | vitázó felet sem elégítette ki. Loránd egymaga az egész
299 XX | Loránd arca egész lázasan ki volt pirulva.~– Jól van,
300 XX | akkor is velem húzattátok ki a sorsot, s azt mondtátok,
301 XX | így akármelyiket húztam ki: Áronffy Loránd jött ki
302 XX | ki: Áronffy Loránd jött ki a kalapból. Nézd, a két
303 XX | Én mosolyogva terjesztém ki a két lilaszín papírdarabot,
304 XX | Mintha mindenki egyszerre ki lett volna józanulva, s
305 XX | vállamra borult jó angyalt, ki kezemet most is kezében
306 XXI | kettőnk közötti szövetség. Ön, ki a szerencsétlenségbe rántá
307 XXI | s vadállati dühvel kapja ki azt Loránd kezéből, és szikrázó
308 XXI | megvigasztalni, – és nem találták ki soha.~E szomorú mélázásból
309 XXI | fulánkot nem látja senki.~– S ki tudja, még a méh is belehalhat
310 XXII | az asszonyságok ügyvédje, ki holmi pörös egyezséget lett
311 XXII | manu propria expediáltad ki Szolnokból, s az rögtön
312 XXII | történetet egy emberről, ki jó barátját a legördögibb
313 XXII | túlvilági rém. A megölt apa, ki fiában feltámadt! Ezért
314 XXII | csintalan fürgeséggel csúszva ki Loránd karjából –, hanem
315 XXII | melyre Borcsa asszony már ki sem méltatá tekinteni a
316 XXII | eljönni – szólt Loránd, ki ráért Borcsa asszonnyal
317 XXII | Sárvölgyivel szemközt ült le, ki folyvást nem bírta róla
318 XXII | bírtak megtudni, azt, hogy ki adta át eredetileg a leírandó
319 XXII | miután egy nagylelkű úrhölgy, ki nemtőként őrködött bátyám
320 XXII | hogy a búcsútáncvigalmon ki legyen a táncosa annak az
321 XXII | tiszteletreméltó hölgynek, ki nagysád kíséretében gyakran
322 XXII | azon vitázott előttem, hogy ki fog a tante-tal táncolni.~–
323 XXII | szólítottak fel, hogy húzzam ki az egyiket. Én kihúztam,
324 XXII | éppen a hamisítottat húzta ki?~Bálnokházyné nagyon a végletig
325 XXII | elő tárcáját, s bontogatá ki a végzetes jegyzékeket.~–
326 XXII | keserűségét valaki előtt ki ne öntse, s ha már a nagyságos
327 XXII | szavait intézni: Sárvölgyihez, ki mint egy megigézett, most
328 XXII | Uram! Ön keresztyén férfi, ki Istent hisz, és bízik azokban,
329 XXII | bennünket szeretett jó atyám, ki oly jó, oly nemes szívű
330 XXII | oly nemes szívű volt, s ki egy keserű pillanatban,
331 XXII | közepette önkezével oltá ki életét. Éjjel, lopva vittük
332 XXII | életét. Éjjel, lopva vittük ki őt a temetőbe. Ima nélkül,
333 XXII | őrjöngve átkozá meg azt, ki a nyolcadik helyet elfoglalja
334 XXII | fogadásra a hitszegő!, hogy ki meri-e üríteni a töltött
335 XXII | szenvedélytől volt megvilágítva. Ki tudja, talán gondolt olyasmit
336 XXII | is. Talán erre gondolt, ki tudja azt?~Annyi bizonyos,
337 XXII | érdemelt tőlem ez az ember, ki ily ravasz csalással, ily
338 XXII | annak most kigúnyolni őt, ki a szenvedély regényes bűnei
339 XXII | akármelyik fiatal suhancé, ki első párbajával eldicsekszik.~
340 XXIII | múlt el ezóta.~Dezső ejtett ki előtte annyit, hogy: „Mikor?”~
341 XXIII | nem az egzekúcióra tűztem ki, hanem a levátára. Az én
342 XXIII | ezt a rád váró jó anyát, ki fekete ruháját ma cserélte
343 XXIV | aztán roppant sok tréfa sült ki a mi kedves barátunkra,
344 XXIV | gondolatokkal eltelve.~– De igyad ki e poharat, ha mondom; mert
345 XXIV | csakhogy nagyon bolond. Ki is venné az ilyesmit komolyan?
346 XXIV | kézben, mely bennünket onnan ki akar húzni. Loránd vissza
347 XXIV | vérkeverő tréfa! – tört ki Topándy haraggal. – Az a
348 XXIV | kit gyermekemül tartottam, ki bálványa volt előttem annak,
349 XXIV | Melanie maga választott ki hajdan, hogy az az ő nevét
350 XXIV | Nekem az eszemet forgatta az ki helyéből. És most mégis
351 XXIV | megszerette, nem kérdi, ki volt apja, anyja, mit hozott
352 XXIV | eset a nap alatt. Ugyan ki búsult rajta valaha? Ebbe
353 XXIV | akarok lenni, óh asszony, ki téged üdvezít!” Ez, mint
354 XXV | kész dőzsölő is akad elég, ki nem válogatós benne, hogy
355 XXV | hörgé a megtámadott – ki vagy? Mi kell?~– Ki vagyok? –
356 XXV | megtámadott – ki vagy? Mi kell?~– Ki vagyok? – morgott vissza
357 XXV | kérdezed? Hát nem raboltál-e ki, he?~– Én raboltalak ki?
358 XXV | ki, he?~– Én raboltalak ki? Legyen eszed! Bocsásd el
359 XXV | pénzem oda van eldugva. Ki tudhatta volna azt, hogy
360 XXV | ahol nem mondják azt: „Térj ki, cigány! szaladj, cigány!
361 XXV | én gyújtottam fel.~– Hát ki?~– Hanem azok odaát.~– A
362 XXV | rablásnál?~– Topándyt? Fusson ki a két szemem, ha nem láttam!
363 XXV | Ti nem tudjátok még, hogy ki az a Kandúr!~– Óh, én jól
364 XXV | Óh, én jól ismerlek, hogy ki vagy, Kandúr – szólt Sárvölgyi,
365 XXV | előtt; annak hazudd majd ki a két szemét. Én zsivány
366 XXV | raboltam, – papot is raboltam ki. És most is ölni akarok.~–
367 XXV | volna érte, ami fejedre ki van tűzve.~A rabló szemérmesen
368 XXV | A föld megtisztul, ha ők ki lesznek irtva. Olyan igazsága
369 XXV | valami levéllel szúrják ki a szemedet, amit te elolvasni
370 XXV | van egy halfarkú hableány, ki félholdat tart a kezében,
371 XXV | Sárvölgyi ment aludni, mint ki ügyeit jól rendezé, s a
372 XXVI | akkor, s sóhajtásod nyitotta ki az ajtót: – kedvesem.”~„
373 XXVI | egy kis babona.~– Lökjétek ki már innen! – parancsolá
374 XXVI | szolgálóknak.~– Dehogy löktök ki engem innen, leányzók; inkább
375 XXVI | melyik ágon szólt; eredj ki mezítláb, törd le azt az
376 XXVI | s minthogy nem kerülheté ki, azért mondott egy keserves „
377 XXVI | bátyámmal szólani.~– No, csak ki vele!~– Én nőül veszem Ciprát.~
378 XXVI | lelkem: „Anyám, szakíts ki szívedből, én nőmmel bujdosom
379 XXVII | Jó éjt! Jó éjt! De hát ki adja azt a jó éjt?”~Cipra
380 XXVII | iszonyú távol a csillagos ég, ki hallja meg azt ott?~Pedig
381 XXVII | És a némán térdeplőnek ki nem mondott imáját van,
382 XXVII | itt maradhat az őrzésükre. Ki akar itt maradni?~Mind hallgattak.~–
383 XXVII | majd megmondom neki, hogy ki vagyok. Én vagyok a Kandúr,
384 XXVII | szárnya alá rejtve alszik? Ki küldi őt: „Kelj és hirdesd,
385 XXVII | szerelem mindig ébren van?”~Ki bízta rá, hogy költögesse
386 XXVII | el nem hagyhat soha.”~Ah! Ki járna éjszaka a szabadban?
387 XXVII | tovább is szólt:~„Eredj ki mezítláb, úgy törd le az
388 XXVII | ágacskát a virágcserépben. Ki tudhatná meg, hogy mi az?
389 XXVII | dalimadár szavában világosan ki volna mondva: „Cipra! Cipra!
390 XXVII | ajtótól az orgonabokorig. Ki láthatná meg? Mi történhetnék
391 XXVII | Nagy csendesen nyitotta ki ajtaját, hogy ne nyikorogjon.
392 XXVIII| éjjeli küzdés~A rémalak, ki Cipra kezét hirtelen megragadta,
393 XXVIII| hogy annak két foga törött ki bele.~Most két lövés hangzott,
394 XXVIII| teljes ordítás.~Topándy lőtt ki az ablakon, s egyike a négy
395 XXVIII| lőszereidet, Loránd! A lámpát hozd ki a folyosóra! Itt egyenesen
396 XXVIII| Nehéz merénylet, de ha már ki van gondolva, meg is lesz
397 XXVIII| a harmadik, a sebesült, ki nem bírt már lábán állani,
398 XXVIII| megállva, onnan lövöldözé ki fegyvereit Loránd felé.
399 XXVIII| pisztolyait onnan lövöldözé ki Loránd rejthelye felé. Igen
400 XXVIII| Kandúr. A dühtől égő rabló, ki a második lövés lobbanásakor
401 XXVIII| el.~– Gyere! Gyere! Gyere ki innen! – morgá Kandúr, kifelé
402 XXVIII| Lorándot a bokrosból. – Gyere ki a gyepre!~Loránd egyetértett
403 XXVIII| tovább: neki az udvarnak, ki az utcára. Loránd zsibbadtan
404 XXIX | déltáján a vén cigányasszony, ki Ciprának szerencsét mondott,
405 XXIX | minden héten kétszer kell!~Ki hallgatna Boris asszony
406 XXIX | aminek a fülét én csipkéztem ki, hogy száz közül is megismerjem;
407 XXIX | ellenvarázslat igéjét: „Hüccs ki, te! Hüccs innen, te”, s
408 XXIX | Sárvölgyi toporzékolásának, ki az ellenkezésben világos
409 XXIX | tehát a fejét, s ekként tört ki:~– Nem jól mondtam! Nem
410 XXIX | feleségére, s bámulva dugta ki a fejét a konyha rácsajtaján.~–
411 XXIX | uram. – Ez nagy sor. Aztán ki lophatta el?~– Nem más,
412 XXIX | tetted a többit. Akár derül ki, akár nem az ártatlanságod,
413 XXIX | szolgabíró hajdúit értesíteni, ki ott a faluban tartá székhelyét.~
414 XXIX | megakadályozhatta volna, ki is rántá azt a kosárból.~
415 XXIX | egy lázsiás tallér gurult ki a malac szájából.~– Ohó! –
416 XXIX | volt. Azon a szűk nyíláson ki tudott bújni, és odább állt.~
417 XXIX | nyílással középen, amin át ki lehetett az utcára tekinteni;
418 XXIX | fenevaddá változtatott át, s ki fájdalomdühében elfelejtette
419 XXIX | pokolban vagyok! Segíts! Húzz ki belőle!~Utcahosszant hallhatják,
420 XXIX | ajtót, hogy nem nyitották ki előtte.~– Verjen meg a mirigy,
421 XXIX | fegyvereivel.~Zsivány volt: ki vehetné kérdőre, miért lőtte
422 XXIX | csövet.~Kimenjen-e hozzá?~Ki merjen-e menni, hogy szemközt
423 XXX | Hol jártál? Miért jöttél ki éjjel a szobádból? Miért
424 XXX | szobádból? Miért nyitottad ki a ház ajtaját? Mit kerestél
425 XXX | százszoros mértékben vette ki azt, amit a törvény szabott
426 XXX | legnagyobb aggodalmukat fejezék ki afölött, hogy Sárvölgyi
427 XXX | törvény nevében, hogy nyissa ki előttünk az ajtót. Nem jött
428 XXX | hogy saját maga végezte ki magát…~Topándy felmagasztaltan
429 XXX | tisztelendő atyám, itt egy neofit, ki a keresztvízre vár, most
430 XXX | tudod, minő iskolát járatott ki velem az élet. Te tudod,
431 XXX | anyám, az anyák legjobbika, ki engem úgy szeretsz, ki szelíd
432 XXX | ki engem úgy szeretsz, ki szelíd és Istenben megnyugvó
433 XXX | címerek koronáira büszke, ki maga akarja alkotni a sorsot,
434 XXX | ajkán annyi vért lüktetett ki az a hű szív, mely csak
435 XXXI | múlva felkereste Lorándot, ki még mindig halottját őrizte.
436 XXXI | temetés lesz a háznál!~– Ki a másik halott? – kérdé
437 XXXI | mind Cipra javára ütött ki.~A gondviselés is így rendelte
438 XXXI | tudva volt már a nap is, ki lehetett számítani az órát
439 XXXII | legyen!~Egy forró szívet, ki földi mennyországa lehetett
440 XXXII | Egy képzett, lángeszű főt, ki vezérszellem lehetett volna
441 XXXII | Egy méhcsípés. Nevess ki! Meghalok bele.~Még reggel
442 XXXII | halva volt.~A délceg hős, ki egymaga csapatok ellen küzdött,
443 XXXII | pedig vénülünk tovább, és ki tudja, hogy mire vénülünk
|